Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

I. "Az 1937. évi XX. t.c.-kel felállított Országos Öntözésügyi Hivatal története és annak kulisszatitkai." (Lampl Hugó visszaemlékezése)

Most még egészen röviden a Hivatalnak a németek kiűzése utáni igen nehéz időknek történetét kívánom ismertetni. Az első, aki jelentkezett, Ganz Lajos volt, hogy az ostrom alatt elmaradt három hóra eső díjazását felvegye: simán kifizettem. Többé anyagi támogatás ügyében nem jött hozzám. Ellenben Gácsra változtatta a nevét és annak ellenére, hogy a kormányzó kegyence volt, villámgyorsan hozzáidomult a viszonyokhoz, és felismerve az új rendszerben rejlő lehetőségeket, államtitkári állást küzdött ki magának az egyik minisztériumban, amelyik a volt Kereskedelmi Bank rekvirált épületében talált helyet. Itt azonban hamarosan kiderült, hogy nem erre a szerepre termett és nem tud az új rendszerbe hasznosan beilleszkedni, amiért csendesen kitették, illetve nyugdíjazták. Ez pedig úgy történt, hogy szobáját egyszerűen kiürítették, kirámolták. Ezek után Gács Lajos fokozott erővel újból felvette az Öntözési Hivatal működése ellen kifejtett aknamunkáját. Még a Magyar Tudományos Akadémia elnökségéhez is beadványt itnézett ellenünk, ahol a vádiratot egy okos orosz mérnöknek adták ki véleményezés végett, aki velem folytatott tárgyalás után, röviden szólva: "lelőtte". Ez volt Gács Lajos utolsó támadása a Hivatal ellen. Később, úgy tudom, kórházba került, és csöndes, nyugdíjas öreg ember lett."^ Ennek az embernek pedig, akinek két balkeze volt és a Hivatalnak sok gondot és bajt okozott, mégiscsak sokat köszönhettünk, mivel nem éppen barátságos tevékenységével annyira felfokozta képességeinket, hogy a legnehezebbnek tűnő feladatokat is játszi könnyedséggel oldottuk meg. Ezért is, meg keresztényi hitünk parancsa szerint, megbocsátottunk "Ganz Lajosnak". Most pedig röviden lepergetem még Kállay Miklós miniszterelnök szerepét és a történelem színpadáról való letűnésének általam ismert részleteit. Kállay feleségével együtt 1944. tavaszán, amikor a német gyűrű és a nyilas terror már erősen szorított, a