Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

I. "Az 1937. évi XX. t.c.-kel felállított Országos Öntözésügyi Hivatal története és annak kulisszatitkai." (Lampl Hugó visszaemlékezése)

török követségen kért és kapott menedéket. Hogy onnan mikor és hogyan került a Margit körúton lévő katonai fogdába, majd onnan a Mauthausenben lévő fogolytáborba, azt nem tu­dom, de egyik ottani fogolytársától - aki visszatért -, ér­tesültem, hogy onnan az angolok szabadították ki; akkor Kállay haladéktalanul Rómába ment - ahol egyik fia pápai követ volt -, és ott egy földbirtokosnál kertészi állást vállalt: almafákat gondozott, Kállay ugyanis nagyon értett az almatermesztéshez. Rómából később New Yorkba tette át lakhelyét, ahon­nan csak elszomorítóan gyászos haláláról értesültem R.Nagy Klára, titkárnője leveléből, melyet Kállay egykori iskola­társa, aki jelenleg hazánkban tartózkodik, hozzám eljut­tatott. Ebből a levélből azt olvastam, hogy "Kállay Miklós 1967. január 14-én, életének nyolcvanadik évében, hosszas szenvedés után, csendesen elhunyt." E levélből tudtam meg azt is, hogy Kállay Parkinson-kórban szenvedett és keze már annyira reszketett, hogy írni sem tudott -, később már enni is alig. Titkárnője és annak özvegy édesanyja - tragi­kus sorsán megkönyörülve - gondoskodtak róla életének végén Három hétig nem tudták eltemetni, mert sztrájkoltak a sír­ásók. Végül óriási hóviharban, kíséret nélkül temették el. Koporsójában utolsó kívánságának megfelelően, kezé­be nemzetiszínű párnácskába helyezett hazai földet adtak. Nyugodjék békében! Emlékét mi, vizimérnökök, akik vele dolgoztunk, szeretettel őrizzük szívünkben. Végezetül 1948. augusztus 1-ével az Öntözésügyi Hivatal elnöki állásomról történt felmentésem folytán ismét mint egyszerű főmérnök, de nem olyan fiatal főmérnök, rövi­den búcsúzom vízépítőmérnöki életem egyik legszebb munká­jának színteréről. Megelégedve tekintek vissza eddigi éle­tem, folyására és azoknak, akik utánam jönnek, kívánok az új gazdasági rendszerben olyan sikereket, amelyeknek eléré­se után elmondhassák azt, amit én az Öntözési Hivatal 1943­44 évi Jelentésének bevezetőjében írtam, hogy:

Next

/
Thumbnails
Contents