Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)
I. "Az 1937. évi XX. t.c.-kel felállított Országos Öntözésügyi Hivatal története és annak kulisszatitkai." (Lampl Hugó visszaemlékezése)
török követségen kért és kapott menedéket. Hogy onnan mikor és hogyan került a Margit körúton lévő katonai fogdába, majd onnan a Mauthausenben lévő fogolytáborba, azt nem tudom, de egyik ottani fogolytársától - aki visszatért -, értesültem, hogy onnan az angolok szabadították ki; akkor Kállay haladéktalanul Rómába ment - ahol egyik fia pápai követ volt -, és ott egy földbirtokosnál kertészi állást vállalt: almafákat gondozott, Kállay ugyanis nagyon értett az almatermesztéshez. Rómából később New Yorkba tette át lakhelyét, ahonnan csak elszomorítóan gyászos haláláról értesültem R.Nagy Klára, titkárnője leveléből, melyet Kállay egykori iskolatársa, aki jelenleg hazánkban tartózkodik, hozzám eljuttatott. Ebből a levélből azt olvastam, hogy "Kállay Miklós 1967. január 14-én, életének nyolcvanadik évében, hosszas szenvedés után, csendesen elhunyt." E levélből tudtam meg azt is, hogy Kállay Parkinson-kórban szenvedett és keze már annyira reszketett, hogy írni sem tudott -, később már enni is alig. Titkárnője és annak özvegy édesanyja - tragikus sorsán megkönyörülve - gondoskodtak róla életének végén Három hétig nem tudták eltemetni, mert sztrájkoltak a sírásók. Végül óriási hóviharban, kíséret nélkül temették el. Koporsójában utolsó kívánságának megfelelően, kezébe nemzetiszínű párnácskába helyezett hazai földet adtak. Nyugodjék békében! Emlékét mi, vizimérnökök, akik vele dolgoztunk, szeretettel őrizzük szívünkben. Végezetül 1948. augusztus 1-ével az Öntözésügyi Hivatal elnöki állásomról történt felmentésem folytán ismét mint egyszerű főmérnök, de nem olyan fiatal főmérnök, röviden búcsúzom vízépítőmérnöki életem egyik legszebb munkájának színteréről. Megelégedve tekintek vissza eddigi életem, folyására és azoknak, akik utánam jönnek, kívánok az új gazdasági rendszerben olyan sikereket, amelyeknek elérése után elmondhassák azt, amit én az Öntözési Hivatal 194344 évi Jelentésének bevezetőjében írtam, hogy:
