Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

II. Dokumentumok a magyar öntözés történetéből

INDOKLÁS Az öntözőgazdálkodás előmozdításához szükséges intézkedésekről szóló törvényjavaslathoz Midőn a kormány nemzeti munkatervébe iktatta az öntözések fejlesztését, egyúttal mérlegelte azokat az okokat, amelyek az öntözéses gazdálkodás bevezetése érdekében végrehajtandó munkálatokat állami feladatnak minősítették. Ezek az okok: népességünk természetes szaporodása, országunk, elsősorban a nagy magyar Alföld kedvezőtlen csapadékviszonyai és az alföldi, eredményes mezőgazdasági művelésre alkalmatlan vagy kevésbé alkalmas szikes területek nagy kiterjedése. Az emberiség életében a víz szerepe kettős. Amíg áldásaival lehetővé tette a kultúra kifejlődését, addig árvizeivel nem egyszer súlyos károkat okoz. Utóbbiak az egyes vidékeket annál érzékenyebben sújtják, minél fejlettebb a kultúra és a mezőgazdaság. Ezért a fejlődés természetes útja az, hogy a kultúra fejlődésével párhuzamosan a lakosság egyre jobban védekezik a vizek kártételei /árvizek, mocsarak stb./ ellen. Ennek szükséges főként akkor áll elő, mikor az ország népességének természetes szaporodása miatt a meglévő termőföldek hozama már nem elégíti ki a lakosság szükségleteit, ami leginkább akkor érezhető, mikor nedves esztendőkben a vizek bősége, aszályos években pedig a vízhiány miatt a termés elmaradás-a következik be. Az árvizek hatásának csökkentésére való törekvés általában a népesség szaporodásának fokozódásával áll elő s elsősorban ott, ahol az éghajlati adottságok a termelést egyébként is bizonytalanná teszik. Ez a folyamat játszódott le hazánkban is, ahol a mult század közepén a népesség már annyira megszaporodott, hogy az addig külterjes és csakis az árvizektől védett magasabb alföldi területeken folytatott szántóföldi termelés a népesség szükségletét - különösen egyes szélsőséges időjárású években - a megkívánható mértékben már nem elégítete ki .