Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

II. Dokumentumok a magyar öntözés történetéből

A "legnagyobb magyar" gróf Széchenyi István ismerte fel annak szükségességét, hogy elsősorban az árvízkárok ellen kell földjeinket megvédeni és a teendőket tömören a következőkben jelölte meg: "a vízbajok megszüntetésének természetes sorrendje a szabályozással egybekapcsolt ármentesítés és az azt követő lecsapolás, amiket azután az öntözésnek kell betetőznie." Az alföldi vízjárta területek mentesítése 1846-ban indult meg és a történelmi Magyarország ezt a hatalmas munkát a XX. század fordulójáig csaknem teljesen befejezte. 1918-ig kereken 6,5 millió kataszteri hold ármentesítése történt meg s ebből a hatalmas területből Trianon után is 3,76 millió kataszteri hold maradt a csonka országban s azóta ez a terület 4,12 millió kataszteri holdra növekedett. A mezőgazdasági termelés szempontjából ez a hatalmas munka azt jelentette, hogy azt a 4 millió kataszteri holdnyi területet, amely az ármentesítés előtt csak külterjes legelőés rétgazdálkodásra volt alkalmas, nagyrészben szántóföldi művelés alá lehetett fogni és az így szaporodó termőföld az egyre szaporodó népesség szükségletét bőven tudta fedezni. Megnevezés 1830 1870 1880 1890 1900 1910 1920 1930 Az ország népessége /millió lélek/11,6 13,7 13,8 15,3 16,8 18,3 8,0 8,7 2 1 km eso népsűrűség 40,8 48,2 48,8 53,9 57,6 64,6 86,5 94,3 A művelés alatt álló terület /millió kat. hold/ 18,8 21,2 24,9 24,9 26,4 29,8 10,8 10,8 A termőföld szaporodása egy év alatt /millió kat. hold/ - 2,04 3,7 - 1,5 2,6 Mint a kimutatásból látható, a termőföld szaporodása a múltban arányban állt a népesség szaporodásával. Hogy ez a törvénys erűség mennyire fennáll, mutatja az, hogy 1870-től 1890-ig az ármentesítés fejlődése fokozottabb lévén, amennyit