Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

II. Dokumentumok a magyar öntözés történetéből

Eszerint tehát az Alföld öntözésénél a gyümölcstermelésre kellene a fősúlyt helyezni, ami így meg is fog történni. Miután azonban az öntözött gyümölcsfa teljes termőképességét általában csak mintegy 6-0 év múlva éri el, kezdetben főképpen a lucerna-termelésre építem fel öntözési terveim keresztülvitelét. Olyanformán gondolom a dolgot, hogy az öntözött földeken intenzív gazdálkodás alapján nagymennyiségű fehérjedűs lucernát termelünk, amelyikből olyan zöldlucerna koncentrátumokat készítünk, amilyeneket üzemben lévő kísérleti telepemen már most is előállítok és amelyet külfödi kormányoknak és érdekeltségeknek már bemutattam. A legnagyobb határozottsággal állítom, hogy a magyar Alföld öntözésével kitermelhető zöld takarmány koncentrátum elhelyezése Európa azon országaiban, amelyekben a nagy lakosság denzitása, több generációra biztosítva van. A világ termelésének egyik legfontosabb ágát kétségkívül a takarmánynak az istálló-üzemekben végbemenő feldolgozása képezi. Ezt talán legjobban igazolhatjuk azzal, ha a német istálló-üzemek egyik termékének háború előtti értékét szembeállítjuk ugyancsak Németország akkori összes bányászati termelésének értékével. Német hivatalos statisztikai adatok szerint a birodalom 11 millió tehenének évenkénti tejtermelése 3.000 millió márka értékét képviselt és ezzel szemben a kőszén, a barnaszén, a vasércek, a só és minden egyéb bányászati termék összértéke csak 2.000 millió márkát tett ki. Hogy a takarmánytermelés és a vele kapcsolatos istálló-üzem - ezen óriási értékének dacára - eddig mégsem tudott kapitalisztikus alapon iparosított mezőgazdasági üzemmé fejlődni és megmaradt a kisebb gazdasági üzemek kezében, ez ma már egyedül csak a zöldtakarmány-termelésnek helyhez kötöttségében rejlik. Az iparosított nagyüzemek, mivel állandóan nem rendelkezhetnek az istálló-üzem helyszínén proteinben és vitaminokban dús züldtakarmány felett, ezt 6zénával és oly erőtakarmányokkal kénytelenek helyettesíteni, amelyeknek emészthetősége távolról sem közelíti meg az élő 126