Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)
Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Újkor
nosították. A XIX. és a XX. század fordulójáig kellett várni, hogy az elektrotechnika segítségével a termelt energiát a termelés helyétől távol is hasznosítani lehessen. Talán meglepőnek látszik, de éppen az az embert közvetlenül érintő vízügyi tevékenység, amely az ókori civilizációk korában a legmagasabb szintre emelkedett, mutatja e korban a leglassúbb fejlődést. A vízellátásról, csatornázásról van szó. A rómaiak nagy súlyt helyeztek arra, hogy kristálytiszta forrásvízzel lássák el városaikat. A folyók vizét, bármilyen tiszta volt is, megvetették. Láttuk a középkor emberének állandó életveszélyt jelentő ivó- vízellátását, amely a hulladék- és szennyvízelvezetés, -elhelyezés megoldatlanságából adódott. Mint utaltunk rá, ez a helyzet még a XVII. és XVIII. század folyamán is fennállt, sőt a körülmények az iparfejlődés következményeként kialakuló városiasodás, népsűrűség és szennyvízmennyiség-növekedés miatt egyes területeken még rosszabbodtak. A víz korábbi viszonylagos bősége megszűnt, és egyre nagyobb problémát jelentett a vízigények kielégítése, mennyiségi és minőségi vonatkozásban egyaránt. Növekedett a víz mint természetes környezeti és gazdasági tényező terhelése, veszélyeztetettsége. A vízfogyasztással arányosan nőtt a szennyvízkibocsátás mennyisége is. Egyre gyakoribb és kiterjedtebb lett a vizek öntisztító erejét meghaladó szennyezés, és egyre több esetben vált szükségessé jelentős álló- és folyóvizek kényszerű kikapcsolása a helyi vízfogyasztásból. E jelenségek először az ipari forradalom hazájában, Angliában mutatkoztak. Nem véletlen tehát, hogy az első korszerű távolsági vízvezetéket is itt építették meg. Manchester városa már 1800 körül 161 km hosszúságú vízvezetéket építtetett a Thirlmern-tóhoz. Az angol mérnökök ez idő tájt európai tekintélyre tettek szert a vízellátás-csatornázás területén. Angliában már ebben az időben alkalmazták a szennyvizek mezőgazdasági hasznosítású területeken való elszikkasztásának — a szennyvízöntözésnek —• a módszerét is. A kontinensen csak a XIX. század közepe táján jelentek meg az első városi vízellátó rendszerek, illetve kezdték meg a szennyvizek gyűjtését és elvezetését, hogy a századfordulóra aztán kialakuljanak 65
