Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)

Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Újkor

Bourdin francia mérnök Párizsban a Tudományos Akadémiához benyújtotta értekezését a visszaható erőn alapuló kerékről. Ebben az értekezésben fordul elő első ízben a turbina szó. 1827-ben Benoit Fourneyron már megkonstruálta a túlnyomásos reaktív turbinát.

Ezután egyik találmány a másikat követte, amelyeket különösen Észak-Amerika fiatal iparában alkalmaztak széles körben. A XIX. században itt már hatvannál többféle turbinát építettek. Ezek közül ma már csak egyet ismerünk, a James Francis tervezte turbinát, amely az egész világon elterjedt, és ma már a legváltozatosabb nagyságokban használják (16. ábra). A víz a rögzített vezetőkeréken keresztül minden oldalról sugárirányban lép be a járókerékbe. A vezetőkereket függőlegesen elrendezett lapátokkal szerelik fel, amelyek napjainkban már nagyrészt állíthatók. A járókerék hajlított lapátjai a vizet tengely irányba vezetik, közben a víz energiájának legnagyobb részét leadja. E turbinákat főleg közepes eséseknél (15—50 m) használják.

A turbina másik alakja, amely ugyancsak a XIX. század második feléből származik, a Pelton-kerék (17. ábra), szintén északamerikai eredetű. Kanál alakú lapátokkal szerelik fel, és egy vagy több vízsugár hajtja. Kis vízmennyiségek esetén is alkalmas energia- termelésre, és jól alkalmazható nagy (50 m-nél nagyobb) eséseknél is.

E turbinák első változatai azonban csak közvetlen mechanikai munka végzésére szolgáltak, azaz a vízerőt csak a helyszínen hasz16. ábra. Francis-turbina ■futókereke

17. ábra. Szabadsugár-turbina (más néven Pelton-kerék ) futókereke

64