Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)
Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Újkor
építése, fejlesztése jól jellemzi azt a fejlődést, amely ebben a korban (XVII—XIX. század) a vízgazdálkodás kibontakozása területén lezajlott. És itt szándékosan használtuk a vízgazdálkodás kifejezést, mivel ebben a korban jelentkeztek az ember és a víz kapcsolatában a mai értelemben vett vízgazdálkodás első jelei: a vizeknek, vízkészleteknek a gazdasági-társadalmi fejlődés szolgálatába való állítása, tervszerű meggondolások alapján. A mesterséges vízi utak mindig folyókhoz — természetes vízi utakhoz — csatlakoznak, folyókat, tengereket kötnek össze. Természetes állapotukban a folyók nem mindig és nem minden szakaszukon hajózhatók biztonságosan: szabályozni kell őket. Kifejlődnek tehát a folyószabályozás klasszikus ismérvei, azok a módszerek, melyekkel az ember úgy tud beavatkozni a folyó életébe, hogy a folyó természetét, erejét is felhasználva, saját érdekeinek megfelelően módosítsa annak folyását. Mint említettük, a csatornákat vízerő-hasznosításra is felhasználták. Az iparosodás, a kapitalizmus korai időszakában a vízerő volt az uralkodó energiaforrás. A vízzel hajtott kerékkel a malmokkal kapcsolatban már találkoztunk. Láttuk, hogy ezek milyen fejlődésen mentek keresztül: a gabonaőrlésen túl a kezdetleges iparok segédeszközeivé váltak. Később a vízkerék is egyre inkább tökéletesedett. A XIX. század legfejlettebb vízkerekei végül már 80%-os, sőt még nagyobb hatásfokkal dolgoztak. Ilyen vízkerekeket azonban már csak akkor tudtak építeni, amikor Leonhard Euler a vízierő hasznosításának alaptörvényeit a matematika eszköztárának segítségével rögzítette, vagyis lefektette a vízturbina működésének elméleti alapjait. A fejlődés állomásai a következők voltak: 1750-ben Johann Andreas Segner, a göttingai egyetem professzora olyan vízturbinát írt le, amely a kiáramló víz visszaható erejével működött (Segner- kerék), ezt követően egy-két éven belül Euler — Segner kísérleteinek általánosításával — felírta turbinaegyenletét. A vízkerekek lassan, a turbinák viszont gyorsan forognak. Pontos megmunkálást kívánnak, mert nagy terhelést kell elbírniuk. Turbinák építésére tehát csak akkor gondolhattak, amikor a gépipar már elérte a kellő fejlettségi fokot. A következő állomás 1824, amikor 63
