Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)

Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Középkor

halászattal szemben, ezek gátjainak építésénél tekintettel kellett lenni a hajózás érdekeire.

Nemcsak a főfolyókat, hanem a kisebb mellékfolyókat is hajózták, mint pl. a Rábát, a Vágót, a Garamot, a Drávát, a Szamost, a Marost stb. Az ezeken bonyolított forgalom jelentőségére jellemző Rudolf király 1596-ból eredő 7. dekrétumának 52. cikkelye, amely a Garam vízimalmainak felülvizsgálatáról és megrendszabályozásáról intézkedett: ,,hogy a mész, tölgy és másféle fa, élelmiszerek és minden egyéb szükséges dolgok szállítására használt vízi járművek és tutajok fel és le Esztergomba veszedelem nélkül vontathatok legyenek. .. ”

A kisebb vízfolyásokon való hajózás jelentősége a török hódoltság terjedésével fokozatosan csökkent, s a kor végére a vizek elfajulása miatt egyre inkább a főfolyókon végzett hadiszállításokra korlátozódott.

A víz erejének hasznosítása

Amikor egy ismeretlen „feltaláló” arra a gondolatra jutott, hogy az áramló vízzel kereket hajt meg, teljesen új folyamatot indított el az ember életében. Igaz ugyan, hogy az ókor emberének sikerült az állatot (igásállatot), majd már a szelet is szolgálatába állítania, de csak egy olyan erő volt, amely a forradalmi változások csíráját hordozta: az áramló és a lezúduló víz ereje.

Nem tudjuk, hogy hol és mikor fordult elsőt a víz hajtotta kerék, bizonyos azonban, hogy ez malmot még nem hajtott, csak a víz felemelésére szolgált. A rómaiak hadjárataik során ismerték meg ezeket a merítőkerekeket. Vízimalommá valószínűleg az ő munkájuk révén fejlődtek az i. e. I. században. A vízimalmok a népvándorlás idején is fennmaradtak, s a római birodalom határain belül élő germán népek szokásjogát kodifikáló törvények az V—VI. századtól kezdve már tartalmaznak malomjogi rendelkezéseket is, amivel kapcsolatban ismételten megemlékeznek a vízimalmokról.

A középkorban, az i. sz. 1 évezred végére — legalábbis a római birodalom egykori területén és annak határain — a leg46