Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)
Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Középkor
elterjedtebb malom a vízimalom lett, s egyéb malmot csak ott és akkor használtak, ha vízimalom használatára nem volt lehetőség: a víztől távolabb eső helyeken, vagy télen, amikor folyók vize befagyott. Minden gépezetnek ez az „elsődleges alakja” a késő középkorig uralkodó volt. Ezek a vízimalmok részben talán a legegyszerűbb szerkezetű egy- (függőleges) tengelyű, „kanalasmalmok” lehettek (ezek működési elvén alapul a turbina), de túlnyomórészt alulcsapott vagy mesterséges csatornára épített felülcsapott malmok, később pedig hajómalmok voltak. Az alulcsapott vízkereket a lehetőség szerint gyorsan áramló és állandó szintű (vízállásmagasságú) vízzel kell hajtani. Mivel az olyan vízfolyás, amelynek vízszintje erősen ingadozik, erre nem alkalmas, valószínűleg már korán alkalmazták azt a módszert, hogy a folyó vizét gátakkal felduzzasztották, és a duzzasztógát mögött tárolt vizet csatornában vezették a malomhoz (13. ábra). Jóval több mint egy évezreden át az alulcsapott vízkerék alkalmazása általános volt, a felülcsapott vízkerék csak a XVII. században tűnt fel. Ezeknél a lapátok helyébe rekeszek lépnek. A víz felülről zúdul a kerékre, megtölti a rekeszeket, ezek súlya megnövekszik, megindítja, majd folyamatosan így hajtja a kerekeket. A rekeszeket úgy szerkesztették meg, hogy a víz csak a legmélyebb ponton folyjék ki belőle. E megoldás hatásfoka több mint kétszerese az alul- csapotténak. A felülcsapott vízkerék hajtásához mesterséges vízesést kell létrehozni, ezért nagy esésű patakokon tárolótavakat létesítettek. Nagyobb folyókon azonban ez többnyire nem volt megoldható, így a folyó mentén a duzzasztótól kiindulva kisebb esésű malomcsatornát vezettek addig a pontig, ahol a folyó és a csatorna között a szintkülönbség már elég nagy volt a felülcsapott vízkerék meghajtására (13. ábra). A hajómalmok az alulcsapott hajtás elvén működtek. A lehorgonyzóit hajókra őrlőjáratokat szereltek fel, amelyeket a folyóba merülő vízkerekek hajtottak. A vízkereket eredetileg túlnyomórészt gabonamalmok hajtására használták. Ez a helyzet csak a reneszánsz idején változott meg. 47
