Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)

Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Középkor

kezdődött a vízi utak hálózatának kiépítése. A Loire-t és a Szajnát összekötő Briare-csatorna még a harmincéves háború idején készült. Ezt követte, mint legnagyobb, a Canal du Midi (Déli Csatorna), amely a Földközi-tengert kötötte össze az Atlanti-óceánnal (1666— 1681). Hossza 239,5 km, s e hosszon 141 zsilip segítségével vezették át a két tenger között húzódó vízválasztón. És Magyarországon? A magyarság életében is fontos szere­pet játszott a vízi közlekedés, noha a nyugatihoz hasonló technikai fejlődésről nem számolhatunk be. Mindenesetre jellemző, hogy a hajó szavunk a legősibb finnugor szókincsünk része. A hajó a középkor folyamán is elődeink fontos közlekedési eszköze maradt, sőt, egyes vélemények szerint, mind a közlekedés­ben, mind a szállításban nagyobb szerepet játszott, mint a száraz­földijárművek. Ebben a hagyományoknak és a természeti adottsá­goknak (a vizek bősége, a vízfolyások iránya) is része lehetett, de nyilvánvalóan a gazdasági szempontok is közrejátszottak. A hegyvidékek fája, építőanyagai, a fémek és főleg a só, vala­mint az Alföld mezőgazdasági termékeinek cseréje számára termé­szetes útvonalként kínálkozott a vízi út, s a természetes forgalom központjaként alakultak ki a peremvidékeken a vízparti kikötő- és vásárvárosok. A hajózás és a kikötőhasználat jelentős jövedelmi forrás és ado­mány tárgyát képező királyi privilégium volt, amelyben — okleve­leink tanúsága szerint — különösen az egyház részesült. A fő hajó­zási központok, Buda, Pest, Komárom és Szeged mellett az egyház monostorainak kikötői és hajói is jelentős forgalmat bonyolítottak le. A középkori magyar hajózás fellendülése a XIII. századra tehető, a hajózás érdekeit szolgáló folyamszabályozási tevékenység, a mederkarbantartás és vontatóút-építés kezdeteivel együtt. A Duna folyását végigkísérő vontatóút még 1233 előtt elkészült. A hajókat általában állati, de olykor emberi erővel vontatták felfelé; az utóbbi a török kor idején olcsóbb lévén, csaknem kiszorította az állati erővel — lóval, ökörrel — való vontatást. A hajózás, mint a legáltalánosabb érdekű vízhasználat, elő­jogokat élvezett a vízhasználat egyéb módjaival, a malmokkal és a 45

Next

/
Thumbnails
Contents