Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)

Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Középkor

ból tevődik össze. A folyótól a csatorna több lépcsőben emelkedik fel a vízválasztóhoz, hogy aztán a másik oldalon hasonló módon ismét leereszkedjék. A kamarazsilip biztosítja a hajók emelését, leeresztését az egymást követő lépcsőknél. Németország első nagy csatornatervei Nagy Károly idejéből (793) származnak. E csatornának Regnitzet kellett volna Altmühllel összekötnie, és ily módon létrejött volna a vízi út a Rajna és a Duna között. A terv azonban nem valósult meg. További majdnem 600 évet kellett várni, mire elkészült német területen az első, az akkori időkben valóban mesterműnek számító hajózható csatorna, amely több kamarazsilip segítségével egy vízválasztón átvezetve Lüne- burgtól Lübeckig vezetett (1391—1398). Ez idő tájt e két város — Hamburg mellett — vezető szerepet játszott a Hanza-szövetség- ben: főként só és hering cseréjével foglalkoztak. A XVI. században Lüneburg kiépítette a Keleti-tengerhez vezető második vízi útját is, amely a Schal folyón Wismarig vezetett. A harmadik vízi utat a Keleti-tenger és az Elba között Lübeck városa 1535-ben nyitotta meg, ez a Beste és az Alster folyón át Hamburgba vitt. A középkorban Fels'ó-Olaszország városállamait igen érdekelte a csatornaépítés, mert tengeren túli cserekereskedelmük lebonyolításá­hoz meg kellett teremteniük az összeköttetést az ország belseje és a tenger között. Ez indította Leonardo da Vincit arra, hogy számos csatornatervvel foglalkozzék. Firenze városa számára Lenardo 1503-ban elkészítette annak a csatornának a tervét, amely az Arnót Prato, Pistoia, Serravalle és Lucca városával kötötte volna össze.. E duzzasztómű akkor is biztosította volna az Arno hajózhatóságát, amikor az a száraz időszakban majdhogynem elapadt. Leonardo arra törekedett, hogy a feladatot a legkisebb számú zsilippel és gáttal oldja meg, sőt a csatorna a környező területek öntözővíz-ellátását és a vízerő-hasznosítást (malmok hajtását) is szolgálta volna. Ez az átfogó vízgazdálkodási terv zseniális volt (a jelenkor többcélú víz­gazdálkodási rendszereinek első gondolatát értékelhetjük benne),, azonban megbukott az egymással folytonosan rivalizáló városálla­mok torzsalkodásain. A XVI. században Franciaország volt Európa leghatalmasabb és legnépesebb állama; nem véletlen tehát, hogy már ekkor meg­44

Next

/
Thumbnails
Contents