Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)
Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Vízi környezetvédelem – vízminőség-védelem
A városok vízszennyezésén kívül új veszélyforrás jelent meg, az ipar vízszennyezése. A XIX. századi Nyugat-Európa vezető ipari országai különböző jogi szabályozásokat, korlátozásokat vezettek be. A tudatosodást jelzi pl. az 1894. évi német vízjogi törvény, amely nyolc pontban szabályozta a vízszennyezéssel kapcsolatos teendőket. A második világháború után Nyugat-Európa országaiban hatalmasméreteket öltött az ipari termelés, iparszerű lett a mezőgazdaság is, és erőteljesen fejlődött a városiasodás. Együttes hatásukra az egyes országok felszíni vizei rohamosan tovább szennyeződtek mindaddig, míg néhány jelentős vízfolyás elvesztette öntisztuló képességét. Ez okok arra késztették az országok törvényhozóit, hogy átfogó szabályozást léptessenek életbe, a szennyvízkibocsátóktól az előbbieknél hatékonyabb vízvédelmi intézkedéseket követeljenek. Előtérbe kerültek, az egészségügyi szempontok érintetlenül hagyása mellett, a vízminőség-, majd környezetvédelmi előírások. Néhány példa. Ausztria: az 1972. évi szövetségi törvény egészségügyi és környezet- védelmi minisztérium létesítéséről. Északi államok: 1969. évi svéd környezetvédelmi törvény, 1973. évi dán törvény a környezetvédelemről. Franciaország: az 1971. évi rendelet a miniszterelnök mellett működő természet- és környezetvédelmi miniszter hatásköréről. Japán: az 1967. évi törvény a környezet szennyeződésének ellenőrzéséről. USA: az 1969. évi törvény a nemzeti környezetpolitikáról. A szocialista országok közül 1960-ban az OSZSZK (SZU) hozott törvényt a természetvédelemről. Az NDK-ban 1970-ben született törvény a tájvédelem tervszerű fejlesztéséről. Romániában 1973 óta van környezetvédelmi törvény, Lengyelországban 1975-ben állították fel a környezetvédelmi és területgazdálkodási minisztériumot. A több mint egy évszázados magyar vízügyi szolgálat becsületére legyen mondva, a korábbi környezetvédelmi tárgyú törvények elsősorban a vizek védelmét célozták. Már a reformkorban, 1840-ben a X. törvény szabályozást tett közzé a vizekről és a csatornákról. A jogszabály 14. paragrafusa, amely szerint ,,a vizek vagy csatornák ágyaiba szemetet, földet vagy trágyát hordani, kendert áztatni — 100 Ft, vagy egyhónapi áristom büntetés alatt tiltatik... ”, a ma281
