Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)
Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Vízi környezetvédelem – vízminőség-védelem
gyár vízminőség-védelmi jogalkotás legősibb normája. Kétségkívül igen szigorú törvény volt ez, hiszen abban az időben 100 Ft felért egy kisebb vagyonnal, az egyhónapi áristom (elzárás) pedig a bűnöst több esztendeig kísérő szégyennel. Az ezt követő idők jogfejlődésére jellemző, hogy az 1872. évi ipartörvény már külön szakaszban mondotta ki: „ha valamely iparág gyakorlása oly üzlettelepek gyakorlásával jár, mely fekvésük vagy az üzlet minéműsége által. .. a közönséget háborgatják, megkárosíthatják vagy veszélyeztethetik, ily telepek az alább körülírt eljárás mellett csak iparhatósági engedély alapján állíttathatnak fel.” A törvény itt felsorolja az e körbe tartozó üzemeket. Ez az ásványolaj-finomítóktól a koromégetőkig mindazokat az iparágakat magában foglalja, amelyek az akkori technika és technológia mellett ál tálában jelentős környezetkárosító, ezen belül vízminőséget veszélyeztető tevékenységet fejtenek ki. Vízminőség-védelmi szempontból azonban még az ipartörvénynél is jelentékenyebb jogszabály a közegészségügyi rendezésről szóló 1876. évi XXIV. törvény. Nem egy-egy környezeti ártalomfajta, hanem a közegészségügyet veszélyeztető ártalmak egész csoportja tekintetében tartalmazott rendelkezéseket. Kimondta: „a hatóság... mindannak eltávolítását, mi a légkört, a talajt és a vizet tisztátalanná teszi s mindannak létesítését, mi a közegészségügyet előmozdítja, kényszer útján is eszközölheti.” Külön kiemelést érdemel a vízjogról szóló, 1885. évi XXII. törvény, amelynek 24. paragrafusa széles körű felhatalmazást adott a vízügyi hatóságnak az ipari eredetű szennyvizek elleni fellépésre. A magyar törvény a világon elsőként rendelkezett az ásvány- és gyógyforrások területi védelméről. Szabályai között a vízminőség-védelmi rendelkezéseken kívül helyet kaptak a vizek mennyiségi védelmére irányuló rendelkezések is. A két világháború között az erdőkről és a természetvédelemről szóló igen terjedelmes, 1935. évi IV. törvény sok tekintetben érinti a vízvédelmet. A felszabadulás után a vízi környezet védelmével és tervszerű alakításával kapcsolatos alapvető szabályokat az 1964. évi IV. törvény — a Vízügyi Törvény — foglalja össze, majd az 1976. évi II. törvény, 282
