Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)

9. Szőke-Molnár Lajos: Az öntözés gazdasági kérdései

rangsorolók körében a döntést illetően. A vállalkozók körében a racionális termelés tennivalói és a lehetőségek megítélése tekintetében teszi bizonytalanná a vállalati cselekvést a népgazdasági elvárásokhoz és normatív igényekhez mindenáron igazodó tervezés. Éppen ezért a termelésfejlesztésre vállalkozó mezőgazdasági vállalatnak és az azt támogató népgazdaságnak (pénzintézetnek) is elsőrendű érdeke, hogy a termelésfejlesztés egésze (a beruházás és az azt követő termelés) a céloknak megfelelően egyaránt szolgálja a társadalmi és a vállalati érdekeket. A mezőgazdaságban és azon belül az öntözésre alapozott termelésfejlesztésben ugyanis nem olyan egyértelmű a szükségesség, a hasznosság, a jövedelmezőség megállapítása és megítélése.

Az irodalomban és a gyakorlatban is többet foglalkoznak a termelésfejlesztést megalapozó beruházás gazdaságossági vizsgálatával. Magának a folyó termelésnek a megítélése — különösen a vállalat oldaláról — adott közgazdasági környezet által behatároltan egyszerűbb, de ez az egyszerűség nem jelent problémamentességet sem a termelési folyamat reális gazdasági megjelenítését, sem az öntözés megítélését illetően.

A beruházások gazdaságosságával, akár előzetes, akár utólagos értékelésről van szó, könyvtárnyi irodalom foglalkozik. Az előzetes vizsgálatok a döntés-előkészítést szolgálják, az utólagosak a folyó termelés gazdasági eredményeire alapozva értékelnek. Mindkét esetben a termelés ráfordításainak és hozamainak összevetéséről van szó. Ennek a gazdaságossági vizsgálatnak a lényege az, hogy minden döntés és minden utókalkuláció alkalmával mérlegelni kell a szóban forgó tevékenység — jelen esetben az öntözésre alapozott termelésfejlesztés és gazdálkodás — minden irányú hatását. A hozam—ráfordítás vagy költség—haszon vizsgálata a mezőgazdasági alaptevékenység esetében sajátos módon kiegészül a termőföld mint a legfőbb és semmi mással nem helyettesíthető termelőeszköz vizsgálatával is. így azután a szocialista agrár- ökonómia, különösen a primer termelés vizsgálatakor, inkább a föld—ráfordítás- hozam rendszerben gondolkodik és vizsgálódik. Előfordul azonban a termőföld eszközértékként való számbavétele is.

Anélkül, hogy a költség—haszon vizsgálata vagy a beruházásgazdaságosság vizsgálata módszertani irodalmának ajánlásait ismételnénk, szeretnénk az öntözés, a mező- gazdasági vízhasznosítás szemszögéből néhány általános problémát szóvá tenni. Ezt nem a teljesség igényével és nem is fontossági sorrendben tesszük, hanem abban a reményben, hogy e néhány általános módszertani sajátosság fölvetése s majdani alkalmazása előbbre viszi az öntözéses termelés és gazdálkodás ökonómiai vizsgálatát.

— Igen ritka az az eset, amikor csak vízrendezésről vagy csak öntözésről van szó ugyanazon a területen. A vízháztartás korszerű szabályozása mindkét funkció meglétét feltételezi. Gyakori ugyanis az az eset, amikor ugyanabban a tenyészidőben víztöbblet is, meg vízhiány is előfordul mint termés korlátozó vagy a termelési folyamatot gátló, nehezítő tényező. A gazdasági vizsgálatot a szükségesség megállapításától az utókalkulációig komplexen, a maga rendszerében kell elvégezni. A vizsgálat illeszkedjék a gazdasági-termelési folyamatba, mint ahogy magának az öntözésnek, a mezőgazdasági vízhasznosításnak is be kell ágyazódnia a növénytermesztés, a földhasználat gyakorlatába, a talaj—éghajlati elemek—növény—emberi termelőtevékenység általános rendszerébe.

— Mivel a vízhiány és a víztöbblet eltérő mértékű és gyakoriságú, a vizsgálatokat még a berendezkedés előtt a kockázat korrekt számításba vételével kell elvégezni.

454