Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)

9. Szőke-Molnár Lajos: Az öntözés gazdasági kérdései

Ehhez, az általános helyzethez viszonyítva, viszonylag elegendő alapinformáció áll rendelkezésre. Ilyenek a kockázati tényezők eloszlásfüggvényei és a kockázati tényezők—terméshozamok közötti függvénykapcsolatok, amelyekből a 3. fejezetben közlünk is néhányat. Sajnos a döntés-előkészítők vagy az eredményességet vizsgálók nem is tájékozottak arról, hogy ezen a téren a hazai alapinformáció milyen sokrétű és milyen gazdag.

— A gazdasági vizsgálatot célszerű elvégezni egyrészről a beruházásban, berendezkedésben közvetlenül érintett termelő vállalat szemszögéből (érdekeinek megfelelően), másrészről térségi—társadalmi—népgazdasági szempontból. Ezt az állami támogatás, a mezőgazdasági vállalat belső érdekviszonyai, továbbá az öntözésnek mind a mező- gazdasági vállalaton belüli, mind az össztársadalmi közvetlen és közvetett hatásainak számbavétele teszi szükségessé.

— A mai rutinmegoldás rendszerint csak a berendezkedés előtti és utáni állapotok összevetéséből indul ki, azt is átlagértékekkel és folyó áron való elszámolással végzi, ráadásul gyakran egy-egy mutató favorizálásával (pl. megtérülési idő vagy G mutató stb.). A statikus vizsgálatot is célszerű több mutatóval elvégezni. Mindezeket nem elmarasztalva (hiszen egy statikus vizsgálat is lehet alapos és korrekt), mindinkább arra kell törekedni, hogy dinamikus vizsgálatot alkalmazzunk, amelyre a prognosztizálás és az időpreferencia alkalmazása a jellemző. Ez utóbbinak az a lényege, hogy a beruházások lépcsőzetes termelésbe állítása, továbbá a teljes termelés felfutásának időigénye miatt (pl. 3 — 5 év), valamint a hiteltörlesztések elhúzódása és a megtérülés hosszú évekre elnyúló folyamata miatt, a különböző időpontokban (években) számba veendő tételeket (ráfordításokat, hozamokat) eltérő súllyal vesszük figyelembe, azaz a korábbiakat nagyobb súllyal, a későbbieket pedig kisebb súllyal vesszük számításba a teljes időhorizontot átfogó vizsgálatban. E súlyozás érvényre juttatására szolgálnak a kamatoskamat-számítási, illetve diszkontálási eljárások, amikor is azonos időpontra diszkontáljuk (visszaszámoljuk) vagy felkamatoljuk a különböző időpontokban fölmerülő mennyiségeket (ráfordításokat és hozamokat, költségeket és hasznokat, hátrányokat és előnyöket), és csak ezt követően vetjük őket össze egymással, azaz végezzük el a gazdaságossági számításokat.

— Célszerű a ráfordításokat és az eredményeket egymástól nem elszakítva, hanem párhuzamosan számba venni. Egy részük ugyanis szoros létezési és számszerű kapcsolatban van egymással (lásd: többlet-tápanyagigény —többlettermés —többlet-betakarítási költség stb.).

9.3.2. Az öntözéses termelés ráfordításai (költségei)

Ha a teljes termelés alapján ítéljük meg akár a beruházást (fejlesztést), akár a folyó termelést, akkor természetesen valamennyi ráfordítást, illetve annak értékét el kell számolni a gazdaságosság költség oldalán. A vállalati gazdálkodásba is begyűrűződő öntözéshatás vizsgálatakor, valamint az öntözéses többlettermelés értékelésekor nagy gondossággal kell számszerűsíteni azokat a tételeket, amelyek közvetlenül vagy közvetve az öntözés bevezetésének tudhatok be. Itt elsősorban e tételeket kívánjuk ismertetni, függetlenül attól, hogy a fejlesztés (beruházás) vagy a folyó termelés gazdaságossági vizsgálatáról van-e szó.

455