Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)

2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai

öntözésnek a talaj fizikai és kémiai tulajdonságaira, valamint vízháztartására gyakorolt kedvezőtlen hatásán keresztül érvényesülnek. Ezeken túlmenően ilyen például az öntözővízzel kijuttatott növényi kórokozók és állati kártevők (pl. fonálférgek, protozoák stb.) lokális elszaporodása, amelyek károsító hatásainak kivédése megfelelő növényvédelmi beavatkozásokat tesz szükségessé.

A talaj vízháztartásában és anyagforgalmában komoly jelentősége van a talajfauna (férgek, giliszták, kisemlősök stb.) tevékenységének. Ezek egyrészt fontos szerepet töltenek be a talaj anyagának keverésében, homogenizálásában; hozzájárulnak a vízzel és művelőeszközökkel szemben ellenálló morzsás talajszerkezet kialakításához, stabilizálásához, regenerálásához (pl. a földigiliszták tevékenysége); végül különböző méretű vertikális és horizontális járataik részt vesznek a víz, illetve a talajoldat vezetésében, jelentősen javítva ezzel pl. a nehéz mechanikai összetételű, leromlott szerkezetű talajok vízelnyelő és vízáteresztő képességét, a természetes drénviszonyokat. Hasonló szerepet töltenek be az élő és elhalt gyökérzet szerves anyaggal impregnált járatai is.

Az öntözésnek a talaj agronómiái tulajdonságaira kedvező hatásait három csoportba lehet összefoglalni:- a termesztett növények ökológiai igényeinek (elsősorban természetesen vízigényének, de ezen túlmenően levegő- és tápanyagigényének) jobb kielégítése;- kedvező hatás a talaj tápanyagforgalmi folyamataira (transzport, abiotikus és biotikus transzformáció), elsősorban szervesanyag- és N-körforgalmára; de — a koncentrációviszonyok, a kémhatásviszonyok, a redoxviszonyok, az oldhatósági körülmények befolyásolásával — a többi makro-, mező- és mikro- tápelem dinamikájára a talajban és a növények által való felvehetőségére is; kedvező talajnedvesség-állapot kialakítása a különböző agrotechnikai műveletek megfelelő időben és minőségben való energiatakarékos elvégzéséhez.

2.4,5. Az öntözés környezetvédelmi vonatkozásai

A vízháztartás-szabályozás elemeinek túlnyomó része egyben környezetvédelmi beavatkozás. Ezt mutatjuk be a 2.10. táblázatban. A talaj vízháztartásának és anyag- forgalmának, illetve azok szabályozási lehetőségeinek elemzése alapján egyértelműen megállapítható, hogy a vízháztartás-szabályozási beavatkozások túlnyomó részének környezeti hatásai kedvezőek, s egy sincs, amelyik megfelelő tervezéssel és kivitelezéssel óhatatlanul környezeti problémát okozna. Sokkal több az ellentétes példa: az erózió elleni védelmet nyújtó racionális talajhasználat és talajvédő gazdálkodás pl. csökkenti a mélyebb fekvésű területek szedimentációs károsodásait, mérsékli a belvíz- (sőt az árvíz-) veszélyt, de csökkenti felszíni vizeink felszíni lemosódásból származó P-terhelését, s az ezt követő környezeti problémákat (eutrofizálódás, feliszapolódás stb.) is. A víztakarékos öntözési módok nem vagy csak csekély mértékben emelik a talajvízszintet, mérséklik ennek esetleges kedvezőtlen hatásait (túlnedvesedés, másodlagos láposodás, belvízérzékenység, szikesedés). Racionális műtrágyázással kiküszöbölhető vagy a tűrési határig mérsékelhető ivóvízforrásaink ebből származó ..nitrátszennyeződése”. A fölösleges vizek elvezetése nemcsak agrotechnikai feltétel.

93