Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)

2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai

mazása esetén, valamint megfelelő agrotechnikai és meliorációs intézkedésekkel kiegészítve, hozzájárulhat a szikes talajok kimosásos meliorációjához.

g) Az öntözés a talaj fizikai és kémiai tulajdonságainak megváltoztatásán keresztül közvetve is befolyásolja a vízháztartást, pozitív (a termékenység növelése jobb gyö- kérfejló'dés — kedvezőbb talajszerkezet — kedvezőbb természetes drenázs) és negatív (a felszín eliszapolódása, tömörödés, szerkezetleromlás; szikesedés stb.) irányban egyaránt.

A nemkívánatos mellékhatások megfelelő körültekintéssel tervezett és helyesen kivitelezett öntözés esetén kiküszöbölhetők, vagy minimálisra csökkenthetők, különösen, ha az öntözést a talaj vízgazdálkodási tulajdonságainak javítását célzó meliorációs vagy agrotechnikai beavatkozásokkal (talajjavítás, megfelelő talajművelés stb.) kapcsoljuk össze.

Speciális hatást gyakorol a talaj vízháztartására a rizstermesztés és halastó-gazdálkodás. A rizstermesztés vízáteresztő talajon (gazdaságossági szempontból előnytelen nagyobb vízfogyasztás mellett), megfelelő vízelvezető rendszer kiépítése esetén jelentős kilúgzást okozhat, ami szikes talajokon feltétlenül kedvező. Megfelelő vízelvezető rendszer hiányában azonban jelentős talajvízszint-emelkedést okoz a rizstelepeken és azok környékén, ami az árasztóvíz leeresztése után, illetve a nem árasztott környező területeken sófelhalmozódási és szikesedési folyamatok megindulásához, erősödéséhez vezethet. Érvényesek az elmondottak a halastavakra is, azzal a különbséggel, hogy a halastó állandó vízborítása alatt természetesen nem következhet be sófelhalmozódás, annál inkább a tó környékének szivárgó vizektől nem védett, fölemelkedő talajvízszintű területein.

2.4.4. Az öntözés hatása a talaj biológiai és agronómiái tulajdonságaira

Öntözött talajokban a kedvezőbb és kiegyensúlyozottabb nedvességellátás eredményeképpen nő a talaj mikrobiális tevékenysége, biológiai aktivitása:

— nő a mikroorganizmusok (baktériumok, gombák, sugárgombák, algák stb.) száma és fajdiverzitása;

— nő a talaj mikrobiális aktivitása (szervesanyag-Iebontás, légzés és CCVproduk- ció, enzimaktivitás stb.);

— erősödnek a talajban végbemenő és a talajtermékenység szempontjából kedvező biológiai folyamatok, így a tarló- és gyökérmaradványok lebontása; a humuszképződés; a szerves nitrogénformákat ammónianitrogénné lebontó ammonifi- káció; az ammónianitrogént nitrátnitrogénné transzformáló nitrifikáció; a légköri N megkötése szimbionta (rhizobiumok, mikorrizák) és szabadon élő mikroorganizmusok (Azotobacter, kék-zöld algák) által; a talaj eredeti, de a növények számára nem felvehető tápanyagtőkéjét mobilizáló folyamatok.

Az elmondottak alapján nem túlzás annak előrejelzése, hogy a jövőben az öntözés (illetve a nedvességforgalom-szabályozás) egyik fontos céljává válik a talaj biológiai tevékenységének szabályozása, optimalizálása.

Az öntözés kedvezőtlen mikrobiális hatásai az előzőekhez viszonyítva korlátozott jelentőségűek, és csak esetlegesek. Ilyenek mindenekelőtt azok a hatások, amelyek az

92