Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)

2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai

2.4.23. Az öntözés hatása a talaj egyéb kémiai tulajdonságaira

a) A karbonátok migrációja, mészakkumulációs szintek kialakulása. Öntözött területen a talaj többször és erősebben átnedvesedik. Hidromorf vonásai tehát erősödnek, különösen ha az öntözővíz hatásához a fölemelkedő talajvíz hatása is hozzáadódik. Az erősödő hidromorfizmus élénkebb vasdinamikával, valamint jellegzetes mészpro- filok kialakulásával jár együtt. Öntözött talajokban gyakran megfigyelhető ún. „függő mészprofilok”, mészakkumulációs szintek kialakulása, a lefelé és felfelé irányuló oldatmozgás együttes hatásának következtében.

b) Szervesanyag-forgalom. Az öntözés két okból is elősegíti a talaj szervesany sótartalmának gyarapodását:

— jobb nedvességellátás — nagyobb fitomassza-produktum — több, talajban visz- szamaradó tarló- és gyökérmaradvány;

— erősebb átnedvesedés — a gyors aerob mineralizáció mérséklődése, lassúbb szervesanyag-lebontás.

c) A rétiesedés, láposodás. A két talajképződési folyamat tulajdonképpen az átnedvesedés erősödésének két fokozata. A rétiesedés folyamán ez még csak a magasabb talajvízszintben, a hidromorf vonások erősödésében, a szervesanyag-lebomlás sebességének mérséklődésében fejeződik ki (— réti talajok); a láposodás során azonban már a rendszeresen ismétlődő felszíni vízborításokban és az erős szervesanyag-fel- halmozódásban is. A rétiesedés száraz évjáratokban kedvező (— jobb vízellátás), nedves évjáratokban kedvezőtlen (->- túl nedves állapot, belvízveszély) folyamat a talaj termékenysége, mezőgazdasági hasznosíthatósága szempontjából. A láposodás- mocsarasodás viszont egyértelműen kedvezőtlen, hisz az eredményes növénytermesztést megakadályozza, de legalábbis kérdésessé, kockázatossá teszi. Másodlagos lápo- sodási-mocsarasodási folyamatok mintegy 10 ezer hektáron következtek be a Tisza- löki Öntözőrendszer hatásterületén (részben a szikesedéssel összefonódva), elsősorban rosszul kezelt vagy felhagyott rizstelepeken, felszámolt halastavak helyén és környezetében, magas vezetésű csatornák mentén — azok szivárgása miatt.

d) 4 talaj tápanyagforgalma. Az öntözött talajok kedvezőbb és kiegyensúlyozottabb nedvességforgalma kedvezően hat a talaj tápanyagkészletének feltáródására, a talajba juttatott tápanyagok érvényesülésére, és végeredményben a növény tápanyagellátására.

Az öntözés előbbiekben említett káros mellékhatásai azonban a tápanyagforgalmat is kedvezőtlenül befolyásolják: időszakosan anaerob körülmények redukciós viszonyok, csökkenő biológiai aktivitás — a tápanyagok növény által való felvehető1 ségének romlása, a növényeket fiziológiailag károsító mérgező anyagok (nitritek, szulfidok stb.) felhalmozódása. Az öntözés hatására nő a talajban lefelé szivárgó víz mennyisége, ami elősegíti a tápanyagoknak a mélyebb rétegekbe vagy a talajvízbe való kilúgzódását. A tápelemek közül legmozgékonyabb N kilúgzási veszélye a legnagyobb, ami nemcsak tápanyagveszteség, hanem a felszín alatti vizek „nitrátszeny- nyeződésének” egyik forrása is. A P kilúgzódása jelentéktelen, gyakran fordul elő viszont, hogy az a felszíni lefolyással kerül — talajszemcsékhez kötve, sőt műtrágyaszemcsék formájában — a felszíni vizekbe, s okozza azok káros eutrofizációját. Ez egyrészt környezetvédelmi probléma, másrészt a nedvességszabályozó rendszer zavar89