Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)
2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai
Az öntözés talajtani feltételei két tényezőre vonatkoznak: — a talajvízszint szabályozására (a talajvízszint süllyesztése; fölemelkedésének megakadályozása; rendszeres ellenőrzése szükséges); — az öntözés körülményeire (gyakori öntözés szükséges kis vízadagokkal; közepesen gyakori javasolható közepes vízadagokkal; ritkább öntözés lehetséges nagyobb vízadagokkal). A módszert a Kiskörei Vízlépcső és Öntözőrendszereinek tervezése, kivitelezése és üzemeltetése során eredményesen használták, illetve használják. 2.4.2.2. Másodlagos szikesedés Az öntözés káros mellékhatásai közül világszerte legsúlyosabb és legelterjedtebb a másodlagos szikesedés. Szabolcs (1961) megállapítása szerint a másodlagos szikesedés minden kontinensen előfordul, több millió hektárnyi területet érint, és sajnos — megfelelő preventív intézkedések hiányában — terjedését mind a mai napig nem sikerült megakadályozni, sőt jelentős mértékben mérsékelni sem. Az arid és szemi- arid területek öntözéses növénytermesztésének nehezen kiküszöbölhető mellékhatása a szikesedés vagy a nem megfelelő öntözővíz, vagy a pangó, sós talajvíz szintjének megemelkedését okozó, nem megfelelő öntözési gyakorlat és talajhasználat következményeként. Sajnos másodlagos szikesedés nálunk az Alföldön is előfordul(t), a Tisza- löki Öntözőrendszer hatásterületén például mintegy 110 ezer hektáron következett be az öntözés közvetlen és közvetett hatására, az öntözött területeken vagy azok környezetében. A Kiskörei Vízlépcső és Öntözőrendszereinek területi elhelyezése, tervezése, kivitelezése és üzemeltetése már a másodlagos szikesedési folyamatok előrejelzésére kidolgozott prognózisrendszer (Szabolcs—Darab—Várallyay, 1968,1969/1, 1969/2) előrejelzéseinek figyelembevételével, a javasolt megelőző intézkedések betartásával történt. Ahol ezeket betartották, másodlagos szikesedés nem is következett be. A másodlagos szikesedés leggyakoribb folyamatai a következők: a) Másodlagos sófelhalmozódás (2.4.2.1. fejezet). b) Másodlagos szolonyecesedés: a talaj adszorpciós komplexusának Na+-telítődése a feltalajban és/vagy a talaj mélyebb rétegeiben. c) Szologyosodás. Sajátos talajdegradációs folyamat, amelynek során H+ jut a talaj adszorpciós komplexusába -» megbomlik a talaj organominerális komplexuma: a szerves anyag — oldhatóvá válva — vagy a felszínen elfolyik, vagy a mélyebb rétegekbe lúgozódik — a talaj humuszanyagokban tovább szegényedik; megbomlik a talaj ásványi része is: a másfélszeres oxidok (AI2O3, Fe203) a B-szintbe lúgozódnak, a gyengén oldódó kovasav a felszínen marad és fehér por formájában halmozódik fel a talaj felszínén, a mikromélyedésekben vagy a szerkezeti elemek (például a B-szint oszlopainak) felületén. Az Alföldön a három folyamat többnyire összefonódva jelenik meg, a talajok mozaikosan tarka térbeli variabilitását okozva. 88
