Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)
2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai
A talaj sókészletének csökkentésére vagy a nagy sótartalmú talajok kimosásos meliorációjakor vagy a tenyészidó'szakban felhalmozódott sók kilúgzással való eltávolításakor lehet szükség. A „kimosás” lényege megfelelő minőségű víz olyan mennyi- ségének („kilúgzási vízszükséglet” = „leaching requirement”, „leaching fraction”) kijuttatása a területre, amely biztosítja: a talajban felhalmozódott sók kilúgzását a talajszelvényből; a talaj sótartalmának a termeszteni kívánt növények sótűrési küszöbértékei alá szorítását az egész talajszelvényben vagy az aktív gyökérzónában, legalábbis bizonyos rövidebb időszakra: a vegetációs periódusra vagy annak kritikusan sóérzékeny szakaszaira; lehetővé téve ily módon a kilúgzott sók eltávolítását a területről megfelelő horizontális drénrendszeren keresztül. A sók kimosásának előfeltételei a következők: a) megfelelő minőségű és mennyiségű víz a kilúgzási vízszükséglet kielégítésére; b) a sók kimosásának lehetőségét megadó talajviszonyok — könnyű mechanikai összetétel, jó vízáteresztő képesség, kedvező vertikális drénviszonyok; — klorid-szulfát típusú sófelhalmozódás (— mérsékelt lúgosság — az adszorp- ciós komplexus mérsékelt Na+-telítődése — a sófelhalmozódási folyamat reverzibilitása); c) tenyészidőszakon kívüli fagymentes periódus; d) megfelelő befogadó a sótartalomban feldúsult és a horizontális drénhálózaton keresztül a területről eltávolított drénvizek összegyűjtésére. A kimosás csak valamennyi feltétel együttes fennállása (vagy megteremtése) esetén lehet eredményes. A sós talajok kimosásos meliorációjához szükséges víz mennyiségének megközelítő átlagértékeként a gyakorlati kézikönyvek (Ayers—Westcot, 1976; Hagan—Haise—Edminster, 1967; FAO/UNESCO 1973; James — Hanks—Juri- nak, 1982; FAO Soils Bulletin, 1979) — Reeve és Fireman nyomán — úgy számolnak, hogy a „kimosni” kívánt talajréteg vastagságával azonos vízadag a sók 80°/- ának, felényi vízadag a sók 50%-ának kilúgzásához elegendő. Tehát egy 30 cm-es (300 mm-nyi) vízadag a 0 — 30 cm-es talajrétegből az oldható sók 80%-át, a 0 — 60 cm-es talajrétegből az oldható sók 50%-át képes eltávolítani. A tényleges vízszükséglet azonban természetesen több tényezőtől függ, így a kilúgzó víz sótartalmától, a talaj eredeti és a kimosást követően elérni kívánt (a termesztett növények zavartalan fejlődését nem akadályozó) sótartalmától, a sók kémiai összetételétől, a kimosás időszakában valószínűsíthető csapadék mennyiségétől, a talaj mechanikai összetételétől, tömődöttségétől, pórusméret-megoszlásától és vízáteresztő képességétől; valamint a kimosás technológiájától. A kilúgzási vízszükséglet kiszámítására elméleti összefüggések, laboratóriumi és szabadföldi kísérletek, valamint gyakorlati tapasztalatok alapján kidolgozott modellek állnak rendelkezésre (Agric. Handbook, 1954; Hagan —Haise—Edminster, 1967; FAO/UNESCO, 1973). A kimosásos szikjavítást a Föld számos félsivatagi területén használják eredményesen, például a Szovjetunió közép-ázsiai öntözőrendszereiben, Észak-Afrikában, az USA-ban stb. A kimosás másik nagy alkalmazási területe a talaj (vagy a gyökérzóna) sóméi legének egyensúlyban tartása. Ilyen esetben a tenyészidó'szakban — reverzibilisen — felhalmozódott sók kilúgzását egy tenyészidőszakot követő kimosó öntözéssel, vagy egyszerűen csak az öntözővíznél nagyobb vízadag kijuttatásával érik el, s tartják a talaj 85 *
