Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)

2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai

speciális esetét képviseli. A nagy mennyiségű csapadék hatására végbemenő intenzív lefelé irányuló vízmozgás következtében a talajszelvényben kialakuló jellegzetes tex- túrdifferenciálódás itt olyan kifejezett, hogy az illuviális, nagy agyag- és kolloidtartalmú B-szintek a víz lefelé szivárgását — legalábbis időszakosan — nagyon lelassítják, gyakorlatilag szinte teljesen megakadályozzák. Ennek következménye azután az időszakos pangó víz és következményeinek (anaerob körülmények, redukciós viszonyok — glejesedés, erős tápanyag-megkötődés, aerációs problémák -*• gyenge termékenység) megjelenése a talajszelvényben (pszeudoglejes barna erdőtalajok).

5. A sekély termőréteg miatti szélsőséges nedvességviszonyok okozta szervesanyag- felhalmozódás típusa. E területeken a tömör vagy csak gyengén mállott talajképző kőzetet viszonylag vékony finom szemcséjű mállott üledékréteg fedi, amelynek vízgazdálkodása — éppen csekély talajnedvesség-tározó tere miatt — szélsőséges. A többnyire sűrű gyökérzetű sziklagyepekkel (mélyebb termőréteg esetén esetleg gyér cserjével vagy erdővel) fedett területeken a képződött szerves anyag lebontását két — a szélsőséges vízgazdálkodás miatt egymással időben gyakran változó — ún. „biológiai stop” akadályozza: időszakosan túl bő nedvességviszonyok, illetve erős kiszáradás. Ennek következménye a talajok anyagforgalmára jellemző jelentős szerves- anyag-felhalmozódás.

6. Egyensúlyi típus. E területek talajainak anyagforgalmára az éves vagy hosszabb periódusra vonatkoztatott globális egyensúly, a szelvényen belüli periodikus anyagmozgás, a migráció jellemző. Az év folyamán időszakosan hol a kilúgzódási, hol a felhalmozódási folyamatok kerülnek túlsúlyba, e hatások azonban hosszabb távon kiegyensúlyozzák egymást. Ennek megfelelően a talajszelvényben esetleg csak relik- tumként figyelhető meg mérsékelt textúrdiíferenciálódás, nincs sófelhalmozódás; előfordulhat viszont mérsékelt biogén karbonátfelhalmozódás a gyökérzóna alsó határán.

7. A talajvíz hatása alatt álló típus. Az e típusba sorolt talajok anyagforgalmára a nem mélyen elhelyezkedő, de kis sótartalmú talajvizek a jelenben is állandó hatást gyakorolnak. Mivel a talajfelszín és a talajvízszín közötti talajszelvényben végbemenő vizmozgás eredője fölfelé mutat, és a talaj vízmérlegét az odafolyással (oda- szivárgással) szemben éppen az evapotranszspirációs „megcsapolás” tartja egyensúlyban (ez utóbbi anyagforgalmi jelentősége mérsékelt, s csupán a növényzet által felvett biofil elemek transzportjára, illetve transzlokációjára korlátozódik), az ide tartozó talajok anyagforgalmára a felhalmozódás a jellemző. Hogy ez végeredményben miben nyilvánul meg, az a talajképző kőzet anyagi minőségétől, a talajvíz hatásának intenzitásától, e hatás időtartamától, valamint a talajvíz kémiai összetételétől függ elsősorban.

8. Az erős karbonátfelhalmozódás típusa. Az anyagforgalomra itt a felszín közeli, de nem nagy sótartalmú talajvíz permanens hatása jellemző. Az előző típushoz viszonyítva a döntő különbséget az erősebb hidromorf vonások, mindenekelőtt a kifejezett, gyakran mészgöbecsekből álló „atkás” réteget vagy tömör réteggé cementálódott mészkőpadot alkotó mészakkumulációs szintek kialakulása, illetve az erősebb szer- vesanyag-felhalmozódás jelentik.

9. A mérsékelt só- és/vagy kicserélhető Na+-felhalmozódás típusa. Az anyagforgalomra itt is a felhalmozódás jellemző, amely azonban nemcsak a karbonátokra, hanem a vízoldható Na-sókra és/vagy a talaj kicserélhető Na+-tartalmára is kiterjed.

80