Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)

2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai

lyek mállása során különböző vízoldható sók is képződnek. Magyarországon a szi- kesedést okozó Na-sók fő forrásai a különböző felszín alatti vizek, amelyek több sóforrás (mélyebb geológiai rétegek; telep-, réteg- és talajvizek; beszivárgott felszíni vizek; helyi mállástermékek) együttes hatását „közvetítik”, s nagy terület (gyakorlatilag az egész Kárpát-medencei vízgyűjtő terület) oldható mállástermékeit szállítják és halmozzák fel a medence legmélyebb fekvésű területén, az Alföld hidrogeológiailag zárt talajvízmedencéjében (Acta Agr. 1981). Ahol a „pangó” jellegű (kis horizontális szivárgású) talajvíz szintje a felszínközeibe kerül, ott a talaj felszíne és a talajvízszint közti talajszelvényben a fölfelé irányuló vízmozgás válik uralkodóvá, ami a talajvíz, illetve a migráló talajoldat fokozatos betöményedéséhez (— ezt követően a jól oldódó Na-sók javára történő összetétel-változásához), a talajban végbemenő sófelhalmozódáshoz, szikesedéshez vezet (Szabolcs—Darab—Várallyay, 1968; 1969/1; 1969/2). A talajvízszint azon terep alatti mélysége, amely esetén a talaj sómérlege egyensúlyban van (a megfigyelési időszak alatt felhalmozódó és kilúgzódó sók mennyisége azonos), az ún. „kritikus talajvízszint”. A kritikus talajvízszint terep alatti mélysége számos tényezőtől, a talajhasználat módjától, a talaj sókészletétől, a talajvíz sótartalmától és a háromfázisú zóna kapilláris vezetőképességétől függ. Számítására Darab (1962, 1969), majd Várallyay (1974) a gyakorlatban is jól használható módszert dolgozott ki, amelyet eredményesen alkalmaztak a Kiskörei Vízlépcső és Öntözőrendszerei tervezésének talajtani megalapozása folyamán.

5. Adszorpciós kapacitás, kicserélhető kationok. A talaj szilárd és folyadékfázisa közti dinamikus kölcsönhatás törvényszerűségeinek megfelelően a talajoldat koncentrációja és ionösszetétele meghatározza a talaj adszorpciós komplexusának telítettségét, valamint az adszorbeált (kicserélhető) kationok összetételét. A talaj adszorpciós kapacitása és a kicserélhető kationok összetétele számos talajtulajdonságra hat: a kémhatásviszonyokra, „pufferkapacitásra”; a szerkezeti állapotra és a stabilitásra; a talajnedvesség energiaállapotára, a pF-görbére, a kétfázisú talaj hidraulikus vezető- képességére (K), a háromfázisú talaj kapilláris vezetőképességére (k)\ a tápanyagok felvehetőségére stb. Ismerete ezért a talaj jellemzéséhez feltétlenül szükséges. A kicserélhető kationok közül a talaj anyagforgalma szempontjából legfontosabbak a Ca2+, a Mg2+ és a Na+. A talaj adszorpciós komplexusának Ca2+-telítettsége a talaj kedvező kémiai (kémhatásviszonyok, tápanyagforgalom) és fizikai-vízgazdálkodási (stabil morzsás szerkezet; kedvező vízbefogadó, víztározó és víztartó képesség) tulajdonságaival jár együtt. A nagy kicserélhető Mg2+-tartalom kedvezőtlenül befolyásol néhány vízgazdálkodási jellemzőt, például növeli a talaj holtvíztartalmát, csökkenti hasznosítható vízkészletét. A kicserélhető Na+-tartalom a szikesedés (szolonyecese- dés) egyik legfontosabb mutatója. Ha a talaj kicserélhető Na+-%-a (ESP)

< 5a talaj nem szikes,

5 —15 a talaj szolonyeces,

15 — 25 a talaj erősen szolonyeces,

>25 a talaj szolonyec.

A nagy kicserélhető Na+-tartalom természetesen számos kedvezőtlen kémiai (erősen lúgos kémhatás, tápanyag-antagonizmusok), fizikai (erős duzzadás, zsugorodás, repedezés, szerkezetleromlás; diszperzió-peptizáció) és vízgazdálkodási (nagy vízmegkötő képesség; nagy holtvíztartalom, kis hasznosítható vízkészlet) tulajdonsággal jár együtt. Meghatározására és folyamatos ellenőrzésére ezért a szikesedésre haj78