Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)

2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai

2.16. ábra. Összefüggés a talajvízszint terep alatti mélysége és a felfelé irányuló vertikális vízmozgás maximális sebessége között, négy rétegezett talajszelvény-modellben, változó talajvízszint esetén (magyarázat a 2.14. ábra alapján)

ugyanígy előre jelezhető a talajvízből a talajvízszint feletti talajrétegekbe jutó víz és oldható sók hozzávetőleges mennyisége is.

A modell — értelemszerűen — a háromfázisú zónában végbemenő horizontális szivárgás irányának és mértékének meghatározására is alkalmazható, bár ez a természetben csak ritkán jelentős (pl. öntözött területekről való oldalirányú szivárgás a környező, száraz talajú területek felé).

A háromfázisú talajban végbemenő vízmozgás jellemzésére az öntözéses gazdálkodás szempontjából további két paraméter ismerete nyújthat segítséget:

a) A talaj vízelnyelő képessége a talajnak az a tulajdonsága, hogy mekkora víz- mennyiséget képes időegység alatt a talajba szivárogtatni. Mivel a beszivárgás mindig két tényezőből tevődik össze (a levegővel telt pórusok egy részének feltöltése vízzel + a víz vezetése a mélyebb talajrétegekbe), a vízelnyelő képesség — különösen száraz talajok esetében — mindig nagyobb érték, mint a vízáteresztő képesség, és csak vízzel telített talajok esetében egyenlő azzal.

b) A talaj vízáteresztő képessége az a tulajdonság, amely a vízzel telített talaj egységnyi keresztmetszetén időegység alatt áthaladni képes vízmennyiséget mutatja meg.

57