Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)
2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai
Mindkét tényezőt mm/min, vagy mm/h értékben fejezzük ki. A talaj vízelnyelő és vízáteresztő képességét a helyszínen határozzák meg, vagy a talaj felszínén a „keretes beáztatás” (double ring) módszerével; vagy rétegenként (az ún. csöves módszerrel) (Loveday, 1974; FAO Soils Bulletin 1979; Szabolcs, 1966). A kapott adatok a talaj vízgazdálkodási tulajdonságainak általános jellemzésén túlmenően elsősorban a felületi öntözési módszerek maximális és racionális vízadagolás-intenzitásának meghatározásához, a szivárgási veszteségek és ezek környezetre gyakorolt hatásainak becsléséhez nyújtanak fontos információkat. Minden olyan esetben viszont, amikor a felszínre hulló csapadék vagy az esőztető módszerrel kijuttatott öntözővíz különböző hatásainak vizsgálata a cél, a természetes viszonyokat legjobban megközelítő jellemzőket mesterséges esőztetőberendezéssel határozhatjuk meg. Felhasználható ez továbbá a talaj szerkezeti állapotának, a talajfelszín stabilitásának vizsgálatára, a felszíni lefolyás körülményeinek és folyamatának tanulmányozására, a lejtős területekről lehordott talaj mennyiségének mérésére, az esőszerű öntözés maximális és optimális intenzitásának meghatározására stb. is (MSZ 08. 0205-78, 1979; MÉM NAK, 1980). 2.2.2. A talaj vízgazdálkodási tulajdonságainak kategória-rendszere A talaj nedvességforgalom-szabályozásának előfeltétele a talaj vízgazdálkodási tulajdonságainak ismerete, rendszerbe foglalása, térképezése. A vízgazdálkodási tulajdonságok kategória-rendszere nem lehet univerzális. Részletessége (a paraméterek száma, határértékei stb.) a cél által meghatározott igényektől függ, attól, hogy azt milyen döntési szinten (ország, régió, üzem, tábla) kívánják felhasználni. Várallyay és munkatársai 1979-ben a mezőgazdasági vízgazdálkodási beavatkozások országos és regionális talajtani megalapozására dolgozták ki kategóriarendszerüket és szerkesztették meg Magyarország talajainak vízgazdálkodási tulajdonságait ábrázoló 1 : 100 000 méretarányú térképet (Várallyay és mtsai, 1980/2). Kategória-rendszerünkben a talajokat vízgazdálkodási tulajdonságaik alapján kilenc kategóriába soroltuk: 1. Igen nagy víznyelésű és vízvezető képességű, gyenge vízraktározó képességű, igen gyengén víztartó talajok. 2. Nagy víznyelésű és vízvezető képességű, közepes vízraktározó képességű, gyengén víztartó talajok. 3. Jó víznyelésű és vízvezető képességű, jó vízraktározó képességű, jó víztartó talajok. 4. Közepes víznyelésű és vízvezető képességű, nagy vízraktározó képességű, jó víztartó talajok. 5. Közepes víznyelésű, gyenge vízvezető képességű, nagy vízraktározó képességű, erősen víztartó talajok. 6. Gyenge víznyelésű, igen gyenge vízvezető képességű, erősen víztartó, kedvezőtlen vízgazdálkodású talajok. 7. Igen gyenge víznyelésű, szélsőségesen gyenge vízvezető képességű, igen erősen víztartó, igen kedvezőtlen, extrémen szélsőséges vízgazdálkodású talajok. 58