Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)
2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai
A k — ip összefüggés mért vagy számított értékei alapján matematikailag leírt k = = f(y>) függvény birtokában, az előző egyenlet felhasználásával (egyszerű számítógépprogramok alkalmazásával) olyan görbeseregeket szerkesztettek, amelyekről közvetlenül leolvasható, hogy a talaj tenzióviszonyaitól (nedvességtartalmától) függően, a talajvízszinttől mért különböző függőleges távolságban milyen a kapilláris vízmozgás iránya, illetve mekkora a fölfelé irányuló kapilláris vízmozgás maximális sebessége. Ilyen görbeseregeket mutatunk be négy különböző mechanikai összetételű talajra vonatkozóan a 2.15. ábrán. 3. Számításaikat rétegezett talajokra is kiterjesztették. Ehhez a 2.15. ábrán bemutatott görbeseregeket a talajszelvény minden rétegére meg kell szerkeszteni, a talaj rétegzettsége ugyanis igen jelentős mértékben befolyásolja a talajszelvényben végbemenő kapilláris vízmozgást. Általános érvényű összefüggésként megállapítható, hogy — ha a mechanikai összetétel a mélységgel nehezebbé válik, a fölfelé irányuló kapilláris vízmozgás mértéke csökken, mivel mind a nedves (talajvízhez közeli) agyag, mind a száraz (talajvíztől távoli) homok kapilláris vezetőképessége viszonylag kicsi; — ha a mechanikai összetétel a mélységgel könnyebbé válik (pl. alluviumok stb.), a fölfelé irányuló kapilláris, vízmozgás fokozódik, mivel mind a nedves homok, mind a „száraz” agyag kapilláris vezetőképessége viszonylag nagy. Hollandiában, ahol a növény talajvízből való vízellátásának kiemelt jelentősége van, még közmondás is rögzíti ezt a jelenséget: „agyag homokon — pénz a kézben”, „homok agyagon — kidobott pénz” (Várallyay, 1974). 4. A számításokat az ingadozó szintű talajvizek feletti rétegezett talajszelvényekre is elvégezték. Ez irányú eredményeiket mutatjuk be a 2.16. ábrán. A négylépcsős modell alkalmazásával a talaj tenzióprofiljának (vagy a pF-görbe alapján tenzióprofillá átszámítható nedvességprofiljának), illetve e profilok tér- és időbeli megoszlásának, változásainak, valamint a talajvízszint terep alatti mélységének és ingadozásának ismeretében a rétegzett talajok szelvényében végbemenő vízmozgás iránya és sebessége, a talajvízből a talajvízszint feletti talajrétegekbe jutó víz mennyisége pontosan meghatározható, és talajszelvényekre, talajtérképezési egységekre vagy meghatározott területekre vonatkoztatható. A talaj tenzió- vagy nedvességprofiljának dinamikája vagy közvetlenül mérhető (célszerűen telemetrizált tenziográfokkal, vagy higrográfokkal), vagy a talajfelszínen keresztül végbemenő vízmozgás eredőjének (csapadék + beszivárgó felszíni vizek + öntözővíz) — (evapotranszspiráció) és a talajvíz-dinamikának ismeretében jó megközelítéssel modellezhető. A számítások alapján meghatározható az ún. „optimális talajvízszint”, amely fedezi a növény vízellátásának a talajvízből való kiegészítését. Ha a nedvességtartalom meghatározását a szivárgó talajoldat kémiai összetételének elemzésével egészítjük ki, akkor meghatározható a talajvízből a talajvízszint feletti rétegekbe jutó vízoldható anyagok (sók) mennyisége is. A modell alkalmazásával ily módon meghatározható az ún. „kritikus talajvízszint” is, amelynek betartása kizárja a talajvízből való sófelhalmozódás és/vagy szikesedés veszélyét. Ha számított vagy mért adatok helyett előre jelzett értékekkel számolunk (meteorológiai és hidrológiai prognózisok, öntözési tervek stb. alapján), akkor többé-ke- vésbé pontos, de mindenképpen reális prognózist adhatunk a talajszelvényben várhatóan végbemenő vízmozgás és anyagforgalom dinamizmusára vonatkozóan, s 56
