Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)
9. Szőke-Molnár Lajos: Az öntözés gazdasági kérdései
eredményei adnak eligazítást a tervezhető többlethozam, illetve az öntözéssel elérhető hozamok számszerű értékéről. Utókalkuláció során, amikor a folyó öntözés (illetve az öntözéses termelés vagy gazdálkodás) értékelése a cél, akkor a ténylegesen elmaradt hozamkiesés vagy a többlet- hozam meghatározása napjaink egyik leginkább vitatott kérdése az öntözés gazdaságossági vizsgálata során. Ugyanez a helyzet a hidromelioráció másik eleme, a vízrendezés ökonómiai értékelésekor is. Napjaink értékelési gyakorlatában kissé leegyszerűsítve közelítik meg ezt a kérdést azzal, hogy az időbeli értékelés az öntözés előtti és utáni hozamok összehasonlításával történik. Az időben azonos, vagyis az adott évi vizsgálat pedig megelégszik a térben különböző táblák, területek statikus összevetésével vagy az öntöző és nem öntöző gazdaságok összehasonlításával, akár a hozamokat, akár más termelési-gazdálkodási eredményeket (pl. jövedelmet) illetően. Nem tagadva e statikus vizsgálatok korrektségét és használhatóságát, az a véleményünk, hogy ebben az esetben, amikor inhomogén termőhelyi adottságú területek térbeli összehasonlításával mutatjuk ki az öntözetlen és az öntözött területek hozam- különbségeit, akkor a konkrétan öntözött területnek az „öntözetlen önmagához” való viszonyítása marad el. Ez utóbbi követelménynek tesz eleget a 9.1.2. fejezetben már ismertetett, trendanalízisen alapuló megoldás, illetve eljárás, amelyben — igyekeztünk érvényesíteni az időtényező hatását, — megpróbáltuk kiküszöbölni a térbeli elkülönültségből óhatatlanul is fakadó inhomogenitást az ökológiai környezetet és a termelési színvonalat illetően egyaránt. Az ajánlott eljárás elvi és módszerbeni alapjai megegyeznek az eddigiekkel, vagyis a hozamok és a hozamkülönbségek számszerűsítésén alapszik, felhasználva az öntözést megelőző időszakra végzett trendanalízis módszerét és paramétereit. A termésátlag-idősorok vizsgálatából (9.1.2. fejezet, 9.1. és 9.2. ábra) láttuk, hogy az idő előrehaladtával, az alkalmazott termesztéstechnika javulásával a hozamok bizonyos növekedést mutatnak. Elfogadva a területre jellemző átlagos termelési színvonalat (ho- zamszintet) és a jellemző színvonal- (hozam-) emelkedést, az öntözést követő időszakra prognosztizálható az úgymond „öntözetlen” állapot termésátlaga, a növény- termesztés teljesítménye (akár területegységre, akár térségre). Ezt a 9.1.2. fejezetben kimunkált, általánosan ismert trendfüggvény egyszerű extrapolálásával érhetjük el. Az így kapott hozamszint (amelyet a 9.1. és 9.2. ábrán a jelzéssel láttunk el) a viszonyítási alap. Vagyis az öntözés utáni aktuális termésátlag és az extrapolált átlagos trendérték különbsége az „öntözetlen” állapothoz viszonyított hozamtöbblet. Ezt tekintjük az öntözéses termelés bevezetésének eredőjeként bekövetkezett átlagos hozamnövekedésnek. Természetesen az évjárattól függően ettől nagyon is eltérő eredmények adódnak. Ezzel a megoldással megmaradtunk a hozam, illetve a hozamkülönbség alapján való megítélési módnál, egyben megteremtve a lehetőségét egyrészről annak, hogy az eddig bizonytalan alapon meghatározott eredmény oldal legfőbb tétele, a hozam könnyen számszerűsíthető legyen, másrészről annak a lehetősége is adott, hogy a naturálisán megállapított eredményből financiálisán kifejezett értékeket képezzük a gazdaságossági vizsgálathoz a már ismert ráfordítás oldal mellé. Az így megállapított hozamtöbbletet ágazatonként és az érintett terület egészére is 458
