Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)

9. Szőke-Molnár Lajos: Az öntözés gazdasági kérdései

Alapjában véve a beruházási költségekről van szó, amelyek a döntés időszakában a tervvariánsok adataiból ismertek, utókalkuláció esetén pedig a tényleges költségekkel számolunk. A beruházási költségek az állóeszközök értékcsökkenési leírásával, az amortizációs hányaddal kerülnek a vizsgálat ráfordítás oldalára. Ismerünk viszont olyan modern dinamikus vizsgálati módszereket, amelyek a beruházási költséget a többi termelési költséggel együtt veszik számba. Ekkor a folyó termelés költségei között nem szerepel az amortizációs költség. Ez a megoldás használatos, ha a fejlesztés gazdaságosságát hosszú távon (pl. a megtérülési idő teljes időtartamára) az időpreferencia figyelembevételével számolják. Vagyis az egyszeri és a folyamatos ráfordításokat egyaránt vagy a jelen értékre diszkontálva vagy a vizsgált (vagy keresett) időhorizont végére felkamatoltan veszik számításba.

Ügyelni kell arra, hogy ne csak az öntözés közvetlen létesítésének beruházási igényével számoljunk, hanem szerepeltessük az egyszeri ráfordítások között az öntözés és a vízgazdálkodás objektumainak, létesítményeinek üzemeltetésével kapcsolatos állóeszközöket is. Ha pedig a termelés egészébe ültetve történik a vizsgálódás, akkor az öntözés révén lehetséges többlettermelés állóeszközigényét is vegyük számításba. Ez utóbbi jelentős tétel lehet, de sohasem arányos az elérhető (vagy az elért) többlet- termeléssel, hanem annál mindig mérsékeltebb.

9.3.2.I. Egyszeri ráfordítások

9.3.2.2. A lekötött (az igénybe vett) termőföld

Az öntözés és a vele együtt megvalósított vízrendezés létesítményei egyaránt bizonyos mértékű területigénnyel járnak. Ez egy fix területtel jellemezhető igény, amely a beruházás megvalósításával jár együtt. Ezen túl az üzemeltetés, a funkció megvalósítása vagy a megváltozott területi adottságokból fakadó kényszerhelyzet is gyakran jár több-kevesebb területigénnyel. Ez utóbbiak évenként és növénykultúránként változóak lehetnek. Nem értjük ide viszont a növényállományok közötti ún. művelő- utak területét, hiszen azok a megváltozott termesztéstechnológia velejárói, és nem tekinthetők termőterület-kiesésnek.

A lekötött földterület, a termőterület-kiesés mint hátrány figyelembevételekor legyünk tekintettel annak minőségére, jövedelemtermelő képességére.

Előfordul, hogy a hidromelioráció (ezen belül is pl. a vízrendezés) területnövekedéssel jár. Ekkor célszerű mindjárt a lekötött (igénybe vett) terület és a növekmény egyenlegével számolni, és ha az negatív előjelű, akkor a ráfordítások között kell elszámolni, ha pedig pozitív, akkor az eredmény (hozam) oldalon vesszük számba.

A termőföld értékbeni kifejezése — különösen hosszú távra szóló vizsgálatban — igen változó lehet. Elsősorban a társadalmi-termelési mód határozza meg, de pl. a szocialista termelési viszonyok között is a társadalmi fejlődés egyes szakaszaiban más és más volt (és láthatóan lesz is) a föld értékének számbavétele. Erre való tételes eligazításra itt nem vállalkozhatunk, mindig a környezet elfogadott normái és módszerei adnak útmutatást.

456