Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)
2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai
plexicsö — talajfelszín porózus kerámiacsésze levegőmentes víz p / tt higanyos manométer \ h egyensúlyi tenzió Vw-(13.6h-h) V, < v, a— < V b vizoszlop, cm száradás nedvesedés 2.7. ábra. A talaj nedvességtartalmának meghatározása tenziométerrel terében keletkezett vákuum mértékével. Ha a talajnedvesség „szívóereje” benedve- sedés miatt csökken, akkor ellenkező irányú szivárgás indul meg a kerámiacsészén keresztül a talajból a tenziométer belső terébe, ahol ezáltal csökken a vákuum, és új egyensúlyi állapot jön létre, kisebb tenzióértékekkel. A tenziométer tehát tulajdonképpen a talajnedvesség „szívóerejét” kifejező, ún. „mátrixpotenciált” méri. A manométeren leolvasott vákuum vízoszlop-cm-re számítható át, s ennek alapján az adott talajra jellemző pF-görbéről (2.11., 2.12. ábra) közvetlenül leolvasható a mért tenziónak megfelelő nedvességtartalom. A módszer előnyei miatt — hátrányai ellenére — világszerte általánosan elterjedt a talaj nedvességforgalmának regisztrálására. Könnyű mechanikai összetételű homoktalajokon a tenziométer eredményesen felhasználható az öntözés teljes automatizálására - hisz az öntözés megindítása és leállítása közti teljes nedvességtartomány a tenziométer méréstartományába esik. Az elektromos ellenállás mérésén alapuló módszerek. A módszerek lényege, hogy a talajba gipsz-, nejlon- vagy üvegrost „blokkba” ágyazott huzalpárt helyezünk, és ’.<?. ábra. A talajnedvesség-tartalom elektromos vezetőképesség mérése alapján való meghatározásának elvi alapja 43
