Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)
2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai
2.4. táblázat A talaj nedvességtartalmának meghatározására szolgáló módszerek előnyei és hátrányai I Módszer Előnyei Hátrányai Szárítószekrényes eljárás teljes nedvességtartományban használható; hőmérsékletre és sótartalomra nem érzékeny; pontos (kalibrációs standard) mintavétel szükséges hozzá (-► mintavételi hibák), emiatt nem reprodukálható, folyamatos regisztrálásra nem alkalmas; munkaigényes Tenziométeres eljárás egyszerű, gyors; helyszíni mérésekre és folyamatos regisztrálásra is alkalmas; a talajnedvesség energiaállapotát (felvehetőségét) is méri csak az alacsony tenziótartományban (pF0-3) használható; zavarja a hőmérséklet („hőmérőhatás”) és a hiszterézis (nedvesedési és száradási />F-görbék különbsége) ; a kerámiacsésze és a talaj közti jó kontaktus (különösen duzzadó-zsugo- rodó talajokban) nehezen biztosítható Elektromos ellenállás mérésén alapuló módszerek helyszíni mérésekre és folyamatos regisztrálásra alkalmasak; gyakorlatilag a teljes nedvességtarta- mányban használhatók (bár nem egyforma pontossággal) só- (elektrolit-) és hőmérséklet-érzékenyek; a blokkok és a talaj közti jó kontaktus (különösen duzzadó-zsugorodó talajokban) nehezen biztosítható; az „elemek” élettartama nedves és savanyú talajokban korlátozott; előfordul zavaró „hiszterézishatás” Neutronszóródásos módszer helyszíni mérésekre alkalmas; gyakorlatilag a teljes nedvesség- tartományban használható; jól reprodukálható; nem só- és hőmérséklet-érzékeny berendezés költséges; meghatározását a növényi gyökerek, a talajban előforduló Cl-, Fe- és B-atomok zavarják; kalibráció szükséges; pontosság nem mindig kielégítő; rétegzett talajban a mért értékek interpretációja körülményes •/-sugár-gyengítési módszer gyakorlatilag a teljes nedvességtartományban használható; jól reprodukálható; nem só- és hőmérséklet-érzékeny; rétegzett talajok vizsgálatára is alkalmas berendezés költséges; terepi mozgatás nehézkes és veszélyes; nedvességtartalommeghatározáskor a talaj térfogattömegének ismerete szükséges Tenziométeres eljárás. A tenziométer — amelynek vázlatát a 2.7. ábrán mutatjuk be — tulajdonképpen egy vízzel töltött és vákuummanométerrel összeköttetésbe hozott porózus kerámiacsésze, amely permeábilis a víz, de impermeábilis a levegő számára. Méréskor az előzetesen kiforralt desztillált vízzel buborékmentesen feltöltött tenziométer kerámiacsészéjét a talajba helyezzük. A talaj szilárd fázisának (szívóereje) hatására a csészén keresztül víz szivárog a talajba. Mivel a tenziométer levegő számára zárt belső terébe kívülről nem juthat be levegő, a kiszivárgott víz miatt a belső térben vákuum keletkezik, amelynek mértékét a vákuummanométer (ritkábban higanyos, többnyire Bourdon-manométer) regisztrálja. A csészén keresztül a szivárgás akkor szűnik meg, ha a talajnedvesség „szívóereje” egyensúlyba jut a tenziométer belső 42
