Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)

2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai

Az összporozitás viszonylag egyszerűen meghatározható a talaj folyadéktelítésével vagy a talaj sűrűsége (az egységnyi térfogatú, hézagmentes talaj tömege) és térfogattömege (az egységnyi térfogatú, bolygatatlan szerkezetű, száraz talaj tömege) alapján számítva. Az összporozitás egymagában keveset mond. A talajban végbemenő vízmozgást ugyanis nem a pórusok össztérfogata, hanem egyéb jellemzői (méret, elrendeződés, kontinuitás) határozza meg elsősorban, s a növényeknek sem porozitás- igényük, hanem víz- és levegő- (esetleg szilárd fázis—víz—levegő arány) igényük van. A pórusviszonyok határozzák meg, hogy a talajban levő víz milyen hányada milyen erők hatása alatt áll, milyen gyors mozgásra képes, s mennyire hozzáférhető a különböző növények számára.

2.2.1.2. A talaj nedvességtartalma, nedvességforgalma

A talaj nedvességtartalmának fő jellemzői a talajnedvesség mennyisége, állapota, kémiai összetétele és mozgása (2.6. ábra). Egy adott terület nedvességforgalmának szabatos jellemzéséhez a következő négy tényező ismerete szükséges:

— a talaj nedvességtartalma (0),

— a nedvességtartalom vertikális eloszlása a talajszelvényben (nedvességprofil: Of’/d/)

— a nedvességprofilok horizontális megoszlása a területen (OfId, x, y/),

— az időbeni dinamizmus (OfId, x, y, ti).

A talaj nedvességtartalma kifejezhető

— tömegszázalékban:

w — sz

— nedves tömeg alapon: 0“ = —------100 (2.1)

a nedvességtartalom térbeli eloszlása

— száraz tömeg alapon: 0t =

— térfogatszázalékban:

n — sz

100

(2.2)

(2.3)

sz

G=OtTs

— mm-ben (1 térfogatszázalék — 1 mm víz/10 cm-es talajréteg), ahol:

ii — a nedves talaj tömege,

sz = a száraz talaj tömege,

Ts = a térfogattömeg.

A talaj nedvességtartalmának meghatározása az öntözéses növénytermesztés leggyakrabban szükséges mérési módszere. Ennek ellenére ma még nincs olyan eljárás, amellyel az egész nedvességtartományban, zavaró tényezők nélkül, egyszerűen, megbízhatóan és pontosan meghatározható, folyamatosan regisztrálható a talaj nedvességtartalma. A különböző elveken való meghatározások előnyeit és hátrányait foglaltuk össze a 2.4. táblázatban.

A meghatározások elvi alapjai a következők:

Szárítószekrényes eljárás. A begyűjtött nedves talajmintákat lemérjük, majd szárítószekrényben 105 °C-on tömeg- (súly-) állandóságig kiszárítva határozzuk meg száraz tömegét (súlyát), illetve — a két mérés különbségeként — a talaj nedvesség- tartalmát.

41