Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)

2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai

Határértékek a fizikai talaj féleség meghatározásához

2.3. táblázat

Kate- \ Paraméter góna

Fizikai

talajféleség \

Ka

hyi

Leiszapolható

rész

%

Megjegyzés

1. Homok

(-=25)

<0,7

<15

nem ad fonalpróbát

2. Vályogos homok

25-30

0,7-1,0

15-25

3. Homokos vályog

30-37

1,0-2,0

25-30

4. Vályog

37-42

2,0-3,5

30-60

5. Agyagos vályog

42-50

3,5-5,0

60-70

6. Agyag

50-60

5,0-6,0

70-80

7. Nehéz agyag

>60

>6,0

>80

8. Nagy szerves- anyag-tartalmú lápos képződmények

>8.0

nem ad fonalpróbát, és a leiszapolható rész mennyisége nem jellemző

9. Tőzeg, kotu>10,010. Durva vázrészekA talajtan két talajszerkezet-definíciót használ:

— az egyik az ún. „genetikai talajszerkezet”, az egyes talajtípusokra jellemző anyagforgalmi folyamatok eredményeképpen, elsősorban természetes viszonyok között kialakuló, jellegzetes morfológiájú szerkezet (Stefanovits, 1981);

— a másik az ún. „agronómiái talajszerkezet” (a termékenység szempontjából kedvező fázisarányokat biztosító aggregátumállapot és elrendeződés, valamint annak stabilitása).

Az öntözéses gazdálkodás szempontjából mindkettő, de különösen az utóbbi megkülönböztetett jelentőségű.

A talaj szerkezeti állapotának jellemzése helyszíni érzékszervi megfigyelések, „ned- ves-szitálásos” laboratóriumi vizsgálatok vagy bizonyos vízgazdálkodási tulajdonságokból (pF, hidraulikus és kapilláris vezetőképesség) való visszakövetkeztetések alapján történhet (Dl Gléria—Klimes-Szmik — Dvoracsek, 1957).

3. Pórusviszonyok. Az elemi szemcsék és szerkezeti elemek közt jön létre a talaj pórusrendszere. Ennek legfontosabb jellemzői a pórusok össztérfogata, méret szerinti megoszlása, alakja, térbeli elrendeződése (architektúrája), kontinuitása.

40