Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)

2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai

Fentiek miatt az ideális porózus közegben végbemenő vízmozgás leírására kidolgozott egyenletek, modellek a talajtanban korlátozott érvényűek, felhasználási területük behatárolt. A talajoldat jellemzése, dinamikájának kutatása ma már szinte külön tudományág.

2.2.1.1. A talaj fizikai tulajdonságai

A talaj szilárd fázisának elemei (elemi szemcsék, mikro- és makroaggregátumok, nagyobb szerkezeti elemek) közt kialakuló pórusteret víz (illetve különböző koncentrációjú és kémiai összetételű talajoldat) és levegő tölti ki. Ez a rendszer nyújt életteret és életfeltételeket (víz, levegő, tápanyagok) a talajban élő mikroorganizmusok és a magasabb rendű növények számára, alakítja ki a talaj specifikus tulajdonságát: a termékenységet. A három vagy a biológiai fázist megkülönböztetve négy fázis egymással kölcsönhatásban, állandóan változó dinamikus egyensúlyban van, meghatározva a talaj anyag- és energiaforgalmát, vízháztartását, mezőgazdasági hasznosításának lehetőségeit és korlátáit.

A talaj fontosabb fizikai tulajdonságai (2.5. ábra) az öntözés, illetve öntözéses gazdálkodás szempontjából három nagy csoportra oszthatók:

1. A szilárd fázist alkotó elemi szemcsék jellemzői: méret, alak, ásványtani és kémiai összetétel, térbeli elrendeződés. Az elemi szemcsék méret szerinti megoszlását fejezi ki a talaj mechanikai összetétele. Meghatározása a durva vázrészek eltávolítása, majd a talaj elemi szemcsékre való diszpergálása után ülepítéssel történik, a Stokes- törvény(Di Gléria—Klimes-Szmik—Dvoracsek, 1957) alapján, pipettás vagy hid- rométeres eljárással (MSZ—08.0205 — 78., 1979; MÉM NAK, 1980). Az elemi szemcsék jellemzői határozzák meg a talaj fajlagos felületét, ami viszont a talaj fizikai-kémiai és kémiai tulajdonságait kialakító felületi reakcióknak, fáziskölcsönhatásoknak egyik meghatározó tényezője.

A különböző méretű elemi szemcsék (szemcsefrakciók) mennyiségi arányait fejezi ki a fizikai talajféleség. Jellemzésére helyszíni érzékszervi vizsgálatok, a mechanikai összetétel elemzése, valamint a gyakorlatban jól használható egyszerű laboratóriumi vizsgálatok (leiszapolható rész, Arany-féle kötöttségi szám, higroszkóposság) együttes értékelése nyújt sokoldalú megbízhatóságot. Ezek — szabványban (MSZ 08.0205 — 78,

1979) is rögzített — határértékeit foglaltuk össze a 2.3. táblázatban.

2. A talaj szerkezete. A talaj szilárd fázisának alkotórészei részben elemi szemcsék, részben szemcsehalmazok formájában vannak jelen a talajban. Ezek lehetnek csupán a szemcsék elektrokinetikai potenciálja által összetartott reverzibilis flokkulátumok; vagy különböző ragasztóanyagok (CaCC>3, másfélszeres oxidok, humuszanyagok, egyéb szerves és szervetlen kolloidok) által különböző mértékben és stabilitással rögzített, összecementált aggregátumok: mikro- és makroaggregátumok, valamint nagyobb szerkezeti elemek. Hogy az elemi szemcsék milyen hányada van jelen aggregátumok formájában, azt fejezi ki a „diszperzitásfok”, illetve a „struktúrafaktor”.

A talaj szerkezeti állapotának jellemzői a különböző aggregátumok mérete, alakja, térbeli elrendeződése, valamint stabilitása a különböző mechanikai behatásokkal (művelőeszközök, taposás, csapadék vagy az öntözővíz romboló hatása), illetve a vízzel szemben.

39