Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)
2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai
(Di Gléria—Klimes-Szmik—Dvoracsek, 1957; Stefanovits, 1981; Várallyay, 1978). Nagyon leegyszerűsítve a pórusméret-nedvességpotenciál összefüggést, megállapítható, hogy a magasabb tenziótartományban (% kisebb nedvességtartalom) a szorp- ciós erők hatása a döntő, majd a növekvő pórusmérettel először a kapilláris erők, végül a gravitáció hatása válik uralkodóvá, meghatározóvá. Ebből következik, hogy a magas tenziótartományban a talajok mikrostruktúrája (ásványi összetétel, agyagásványok típusa, állapota, kristályformája, a szerves és szervetlen amorf kolloidok milyensége és mennyisége), az elemi szemcsék tulajdonságai és az ebből adódó fajlagos felület határozza meg a nedvességállapotot, a talaj nedvességpotenciálját. Az alacsony tenziótartományban viszont a diszperziófoknak, az aggregáció mértékének, illetve a talaj szerkezeti állapotának van arra döntő hatása (2.5. ábra). A talaj nedvességpotenciáljából vezethetők le a talajban végbemenő vízmozgás törvényszerűségei, feltételei, iránya, sebessége stb. A vízmozgásnak tulajdonképpen két alapvető esete különböztethető meg: a folyadékmozgás és a páramozgás. Ez utóbbi általában a nem izotermális viszonyok között kialakuló hőmérséklet-gradiens hatására végbemenő diffúzió-desztilláció típusú jelenség. Az oldott anyagok forgalma szempontjából természetesen nincs közvetlen jelentősége, de a talaj nedvességdinamikája, sőt a növények vízellátása szempontjából nem elhanyagolható. Különösen a Föld szélsőséges klímájú, nagy hőmérséklet-ingadozású, száraz területein (Worthington, 1977). A folyadékmozgás (víz- és oldatmozgás) két alapvető esete a talaj kétfázisú, illetve háromfázisú rétegeiben végbemenő nedvességmozgás. Az első esetben a szilárd fázis valamennyi pórusát folyadék tölti ki, s így a folyadékmozgás — első közelítésben — jól jellemezhető a hidraulikus gradiens és a hidraulikus vezetőképesség hatását megfogalmazó Darcy-törvénnyel. A folyadékmozgás során a talaj szilárd fázisa sem marad változatlan, s abban gyakran olyan jelentős változások következnek be, amelyek a folyadékmozgás egész mechanizmusát megváltoztatják, gyakran látszólagos anomáliákat idéznek elő (Hillel, 1971; Shainberg—Shalhevet, 1984; Várallyay, 1972, 1974). Még bonyolultabb a talaj háromfázisú rétegeiben történő folyadékmozgás törvény- szerűségeinek egzakt leírása. Itt ugyanis a szilárd fázis pórusainak csak egy részét tölti ki víz, másik része levegővel telt. A folyadékmozgás sebessége az arra ható erők gradiensének algebrai összegétől és a talaj adott szívóerőnél folyadékkal telt (tehát annak vezetésére alkalmas) pórusainak „aktív” keresztmetszetétől függ. Következésképpen a háromfázisú talaj kapilláris vezetőképessége nem egy számmal, hanem egy függvénnyel jellemezhető. A telítetlen rétegekben végbemenő vízmozgás egy nedvességtartalom-különbség gradiens által irányított diffúziós folyamatnak is felfogható, így diffúzióegyenletekkel is leírható. A talajban való folyadékmozgás pontos, kvantitatív leírását alapvetően három tény nehezíti: — a talajtulajdonságok nagy tér- és időbeli variabilitása; — a talaj folyadékfázisa (extrém kivételektől eltekintve) nem H20, hanem különböző töménységű és kémiai összetételű oldat; Z — a talaj szilárd és folyadékfázisa közti kölcsönhatás. S 38
