Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)

2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai

során elsősorban a talaj tulajdonságait (és vele együtt a környezeti tényezőket) kell úgy befolyásolni, hogy:

— a felszínre jutó csapadékvíz minél nagyobb hányada kerüljön a talajba (felszíni lefolyás és párolgás csökkentése);

— a talajba jutó víz minél nagyobb hányada tározódjon a talajban (vízraktározó képesség növelése; „szivárgási veszteségek” csökkentése);

— a talajban tározott víz minél nagyobb hányada váljon a termesztett növények által felvehetővé, hasznosíthatóvá.

Természetes, hogy ha javítjuk a beázás feltételeit, akkor nemcsak a növények vízellátása válik hosszabb időre biztosítottá, hanem csökkennek az eróziós károk, lényegesen kevesebb felszíni vizet kell elvezetnünk, sőt esetleg egyáltalán nem lesz szükség erre. Ha javítjuk a víz talajban való hasznos tározásának feltételeit, nemcsak az aszállyal szembeni termésbiztonság fokozódik, hanem csökkennek a csapadék és az öntözővíz talajvizet tápláló szivárgási veszteségei, mérséklődik a talajvízszint káros emelkedésének és esetleges káros következményeinek (túlnedvesedés, vizenyősödés, láposodás, szikesedés), valamint a felszín alatti vizek kimosódásból származó „szeny- nyeződésének” veszélye stb.

Mindezek alapján a talaj vízháztartás-szabályozásának s benne az öntözésnek elsődleges célja a termesztett növények zavartalan, az optimálist minél inkább megközelítő vízellátásának a megteremtése, ezen keresztül levegő- és tápanyagellátásának a szabályozása; a talajban végbemenő anyag- és energiaforgalmi folyamatok kedvező irányú befolyásolása; a talaj termékenységének fenntartása és/vagy növelése.

A nagyüzemi, gépesített mezőgazdaság időszakában kiegészült ez azzal a céllal, hogy a talajnedvesség szabályozásával kell megteremteni vagy javítani egyes agrotechnikai műveletek időben és megfelelő minőségben való energiatakarékos elvégzésének feltételeit, megelőzni a kapcsolt gépsorokat alkalmazó agrotechnika káros mellékhatásait (taposási károk, a talaj tömörítése, a talajszerkezet lerombolása stb.). A jövő nedvességszabályozásának pedig a talajban lejátszódó kedvező mikrobiológiai folyamatokhoz is megfelelő ökológiai környezetet kell teremtenie.

2.2. A talaj vízháztartásának jellemzői mint az öntözés tényezői

Az öntözés szükségességét és körülményeit az éghajlati viszonyok, a domborzat, a termesztett növények igényei, valamint az agrotechnikai rendszer mellett a talaj vízgazdálkodása szabja meg. Ennek alapvető tényezői a talajszelvény felépítése, a talaj- felszín és a talajvízszint közötti rétegek egymásutánisága, vastagsága, települési viszonyai és vízgazdálkodási tulajdonságai (nedvességtartalma, a talajnedvesség állapota, kémiai összetétele, vertikális és horizontális mozgása).

A talaj vízgazdálkodásának szabatos jellemzéséhez a felsorolt tényezők pontos és kvantitatív ismeretére van szükség, mégpedig azok térbeli eloszlását és időbeli dinamizmusát jellemző valószínűségi és gyakorisági értékekkel együtt. E tényezőktől függ a talaj vízmérlege, tehát hogy a talaj felszínére jutó víz milyen hányada szivárog be a

34