Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)

2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai

I

SEKÉLY BEÁZÁSI RÉTEG

°rvT 1 ^ S

Til K-0 ©r

' ' csekély nedvesség

•[tározó tér —.

S—'

mm\\K=n

szélsőséges ■ vízgazdálkodás

aerációs problémák

belvízveszély

erózióérzékenység

aszályérzékenység

© TÖMŐDÖTT RÉTEG (KÉREG) A TALAJ FELSZÍNÉN

K«<~ REPEDEZETTSÉG (T)(?)

^ beázáskor: ^ szivárgási veszteségek 4-— talajvizszint-emelkedés

kiszáradáskor: párolgási veszteségek

^ CSEKÉLY HASZNOSÍTHATÓ VÍZKÉSZLET

©

kis gravitációs pórustér

I—— drénezési nehézségek

0 20 40 60%

KIS KAPILLÁRIS VEZETŐKÉPESSÉG (k) lassú vízutánpótlás

I—— nagy „holtvíztartalom"

O

OZMÓZISPOTENCIÁL

L

nagy „holtviztartalom" (W.)

gyökér

2.4. ábra. A növény vízellátását korlátozó talajtani tényezők nagy agyagtartalmú talajokban

kuló széles és mély repedéseken keresztül vastag talajrétegek értékes vízkészlete megy hasznosítatlanul veszendőbe. Tovább nehezíti a növények zavartalan vízellátását, növeli a kedvezőtlen fizikai tulajdonságokkal rendelkező talajok aszályérzékenységét, hogy a talajban tározott viznek is csak kis hányada hozzáférhető a növények számára : nagy a talaj holtviztartalma, csekély a hasznosítható vízkészlete; és az igen kis kapilláris vezetőképesség miatt a növényi gyökerek vízfelvétele következtében azok körül filmszerűen kialakuló, kiszáradt talajrétegen keresztül igen lassú a talajnedvesség növényi gyökerekig történő mozgása, s így még viszonylag nedves talajban is akadályozott a gyökérzet által felvett víz folyamatos utánpótlása. Nagyobb sótartalmú talajokban a növények vízfelvételét az ozmózispotenciál is gyakran jelentős mértékben akadályozza.

Az elmondottakból következik, hogy a talaj nedvességforgalmának optimalizálása

33