Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)
2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai
agyagtartalom (kis vízelnyelő és vízáteresztő képesség, nagy holtvíztartalom), a szi- kesedés vagy a sekély termőréteg (a víz hasznos tározására alkalmas kis pórustér) egyaránt. A szikesedés ugyanakkor a talaj sajátos nedvességforgalmának (pangó, sós, felszínközeli vagy időszakosan a felszínközeibe emelkedő talajvizek; nagy sótartalmú talajoldat szelvényen belüli migrációja; időszakos átnedvesedések és kiszáradások) következménye is, hasonlóképpen, mint az erózió («- erős felszíni lefolyás — korlátozott beszivárgás) és a láposodás (hosszabb-rövidebb ideig tartó felszíni vízborítás, vízzel való tartós túltelítettség, túl bő nedvességviszonyok nagy biomassza produktumú vegetáció, uralkodóan anaerob viszonyok — lassú szervesanyag- lebomlás — nagy szervesanyag-tartalom). Sőt az esetek jelentős részében ilyennek tekinthető a talajsavanyúság (— kilúgzódás — állandó lefelé irányuló vízmozgás) is. Az előzőekből következik, hogy a talaj termékenységének megőrzésére és fokozására irányuló agrotechnikai és meliorációs beavatkozások túlnyomó része a talaj víz- háztartásának szabályozását, nedvességforgalmának optimalizálását célozza. Várallyay szerint hazánk talajainak mintegy 43%-a kedvezőtlen, 26%-a közepes és csupán 31%-a jó vízgazdálkodású. Szemléletesen mutatja ezt a 2.2. ábra kördiagramja, amelyen a talaj kedvezőtlen vízgazdálkodási tulajdonságainak fő okait is feltüntettük: ez az ország összterületének 10,5%-án a nagy homoktartalom, 11 %-án a nagy agyagtartalom, 10%-án a szikesedés, 3%-án a láposodás, 8,5%-án pedig a felszínközeiben megjelenő szilárd kőzet, tömör padok, kavics vagy egyéb tényezők okozta „sekély” termőréteg. A talaj közepes vízgazdálkodási tulajdonságainak okai az előbbinél kevésbé szélsőséges, de még mindig nagy homoktartalom (11%), illetve agyagtartalom (12%), valamint a talaj mélyebb rétegeiben előforduló mérsékelt szikesedés (3%). A különböző okok miatt kedvezőtlen és közepes vízgazdálkodású talajok területét az egyes megyékben a 2.3. ábrán szemléltetjük. A körök nagysága a megye területével arányos. A körcikkek a nagy homoktartalom, az egész szelvényben nagy agyagtartalom, a szelvény egyes rétegeiben megfigyelhető agyagfelhalmozódás, a szikesedés, a láposodás, továbbá a sekély termőréteg miatt kedvezőtlen, illetve közepes vízgazdálkodású talajok területét ábrázolják (Várallyay, 1985/2). A 2.2. és 2.3. ábra alapján a melioráció és a mezőgazdasági vízgazdálkodás fő feladatai jól kirajzolódnak. A növénytermesztésben történő vízfelhasználás gyenge hatásfokának okai nagyrészt a talajviszonyokkal, a talaj kedvezőtlen vízgazdálkodási tulajdonságaival kapcsolatosak. 2.2. ábra. Kedvezőtlen, közepes és jó vízgazdálkodású talajok megoszlása Magyarországon 1—5 kedvezőtlen vízgazdálkodású talajok; a kedvezőtlen vízgazdálkodás oka: 1 szélsőségesen nagy homoktartalom, 2 szélsőségesen nagy agyagtartalom, 3 szikesedés, 4 láposodás, 5 sekély termőréteg; 6—8 közepes vízgazdálkodású talajok; a közepes vízgazdálkodás oka: 6 nagy homoktartalom, 7 nagy agyagtartalom, 8 mérsékelt szikesedés a talaj mélyebb rétegeiben, 9 jó vízgazdálkodású talajok 31
