Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)
1. Szalai György: Az öntözés szerepe a mezőgazdasági termelés fejlesztésében
1.2. Az öntözés gazdasági indítékai Az öntözésre való berendezkedés és az öntözés folytatásának természettudományi indoklásával és szükségességével a bevezető fejezetek részletesen foglalkoznak. Az ezekben megfogalmazottak szerint kapunk választ az öntözés valamilyen mértékű szükségességére, adott esetben korlátozására, vagy éppen kizárására. Mindez a talaj és a növény igénye oldaláról fogalmazódik meg, ami egyben a gazdasági indíték alapja és kiindulópontja is. Az öntözésre vonatkozó döntés természettudományi információkra alapozva úgy válik gazdasági tartalmúvá, hogy elemzés alá veszi az öntözés költségét és hasznát. Ezeknek az egymáshoz való viszonya alapján döntünk az öntözés méretéről, irányáról, a berendezkedés és a hasznosítás módjáról. Előfordul az az eset, amikor a racionális gazdasági indíték helyett más (össztársadalmi, területfejlesztési, szociálpolitikai) célok megvalósítása végett van szükség az öntözéssel megtermelt termékekre (rendszerint közvetlenül az élelmiszerekre). A feltétlen öntözés zónájában olyanok a természeti feltételek (csapadék, hőmérséklet), hogy ott eredményes növénytermesztés a legtöbb termesztett növényfaj esetében csakis öntözéssel lehetséges. Úgy is fogalmazhatunk, hogy itt az öntözés a növénytermesztés lehetőségét teremti meg (Tóth M., 1970). Merőben más a helyzet a mérsékelt égövi területeken, ahol az öntözéssel pótolt víz egyrészt csökkenti a hozamok ingadozását, másrészt pedig a hiányzó víz pótlásával növeli a terület termelési potenciálját. Ezeken a területeken az öntözés a legtöbb termesztett növényfaj esetében nem nevezhető a növénytermesztés feltétlen alapelemének. Ezért ezeket a területeket a feltételes öntözés zónájának nevezzük. Itt a természeti feltételek (csapadék—hőmérséklet—talaj) térbeli és időbeli kombinációi nagyon változó öntözésigényességet jelentenek. Ezt látjuk a 3. fejezetben. Ennek alapos ismeretét feltételezi az a gazdasági tartalmú indíték, amely ezt az öntözésigényességet gazdasági tartalommal megtöltve helybenhagyja, módosítja, netán elveti. Természetesen feltételezzük, hogy az öntözővíz valamilyen módon rendelkezésre áll vagy beszerezhető. Az öntözés indítékai aszerint változnak, hogy társadalmi (állami, népgazdasági) vagy pedig vállalati (termelői) megítélésről és érdekről van-e szó. Akármelyik oldalról közelítjük is a szándékot, az indíték a meglevő realitásokban gyökerezik, azok adnak impulzust a szükségesség megfogalmazására, majd igazolására és a döntés előkészítésére. E meglevő realitások alapos és számszerű ismerete, valamint szakszerű feltárása szükséges a korrekt igény megállapításához és parametrizálásához. Nem szükségtelen tehát áttekinteni azokat az indítékokat, amelyek a természeti feltételek oldaláról megfogalmazott öntözésigényességen túl gazdasági tartalmúak. Azokon a területeken, ahol az öntözéses növénytermesztés feltétele a lakosság alapfoglalkoztatásának és alapellátásának, ott az öntözés feltétlen szükségessége nemcsak gazdasági, hanem politikai probléma is. Hasonló a helyzet a szaporodó népesség helyben tartására irányuló gazdaságpolitika esetében. Ezek az esetek elsősorban a feltétlen öntözés zónájában fordulnak elő és minden olyan területen, ahol az ariditási viszonyok nem szavatolnak egy viszonylag kiegyensúlyozott és az alapbiztonságot megteremtő termesztési színvonalat a növénytermesztésben, az alapellátásban, a helyben való foglalkoztatásban. / JTO-LACK MIHAL V /MŰSZAKI FŐISKOLA 1-7 tftyamlóüodási Intézet, Sója KÖNYVTARA POLLACK MIHÁLY 3» J.
