Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)

1. Szalai György: Az öntözés szerepe a mezőgazdasági termelés fejlesztésében

A szemiarid és a mérsékelt övi területeken, ahol a természeti feltételek egy bizonyos szerkezetű és hozamszintű termelést lehetővé tesznek ugyan, de a termelés gazdaságossága, a gazdaság egésze, a meglevő konjunktúra igényli azt a többletterméket, amelyet az öntözéstől várhatunk, ott is egyértelmű az öntözés feltétlen szükségessége. Ha nem is a növénytermelés egészére, hanem bizonyos termékek esetében vagy adott körzetekben, pl. városok, felvevő piacok közelében van ilyen jellegű indíték.

Gazdaságpolitikai cél az állami irányítás részéről bizonyos helyzetekben egyes termékekből az import csökkentése (esetleg kiváltása) vagy az export növelése. Az ehhez szükséges termékennyiséget garantálhatja annak öntözéses termelése. Ebben az esetben nemcsak magát az öntözést, hanem a termelés vállalati gazdaságosságát is állami preferenciákkal segítik, illetve szavatolják. Ilyen eszköz lehet az állam részéről az öntözési beruházások átvállalása, az öntözővíz és a megtermelt termékek felvásárlási árának a célt segítő alakítása.

A növénytermelés színvonala bizonyos részletektől eltekintve:

— a növénytermelés szerkezetével,

— a területegységre jutó ráfordítások mennyiségével,

— az állandó jellegű költségek arányával és

— az elért termésátlagokkal jellemezhető.

A termelés színvonalának ezek az összetevői rendszerint egymással is összefüggésben vannak, továbbá a termelésfejlesztés velejárói. így azután a mezőgazdasági termelés fejlesztésének egy adott szakaszában rendszerint együtt jelennek meg, sőt maga a cél — vagyis a nagyobb hozam, illetve annak elérése — is a színvonal egyik összetevője és paramétere. A növénytermelés színvonalának emelésével — különösen szűkös vagy véletlenül változó, tehát bizonytalan csapadékellátottság esetén — fokozódik az igény, a szükségesség az öntözés iránt. Ezt az igényt nem maga az összetett jellemzőként használt termelési színvonal jeleníti meg vagy hozza felszínre, hanem a színvonal valamely eleme (vagy elemei) által kiváltott hatások.

A növénytermelés színvonalának növekedése (vagy tervezett növelése) az azt jellemző tényezők változásával jár együtt. Megnő az intenzívebb növényfajok aránya, sőt ezzel együtt folyamatosan belterjesebb, igényesebb fajták kerülnek a köztermesztésbe. Az ún. alapráfordításokon (talaj-előkészítés, vetés, betakarítás) kívül növekszik a többlettermést elősegítő és garantáló ráfordítások (tápanyagok, herbicidek, fungi- cidek, inszekticidek, biológiai termésfokozók stb.) mennyisége. A megnövekedett ráfordítások egyben a nagy hozamú termelés tényezői is, amelyek feltételezik a velük azonos intenzitású vízellátottság meglétét térben is, időben is. E szinkrón hiánya esetén érvényesül a minimumban levő tényezőre vonatkozó törvényszerűség, vagyis a hozamot a relatíve minimumban levő vízellátottság behatárolja. A többi termésösszetevő tényező és végső soron a ráfordítások (a költségek) egészének hatékonysága romlik, elmarad a tervezettől, a lehetségestől.

Más oldalról megközelítve ugyanezt az összefüggést, az a megállapítás tehető, hogy a növénytermelés színvonalának növekedésével, egy adott határon túl, nagy valószínűséggel kell számolnunk a termelés biztonságát, a ráfordítások kellő hatékonyságát veszélyeztető bizonytalansággal. Ezen belül is elsősorban a hozamok nagyfokú kockázatával kell számolnunk, aminek kiváltója ugyanazon termőhelyen a termésátlagok évjáratonkénti tetemes ingadozása. A hozamoknak ez a bizonytalansága végül is hozamkieséssel, termékhiánnyal jár. Természetes, hogy a hozamingadozás mint bi18