Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)
3. Szalóki Sándor: A növények vízigénye, vízhasznosítása és öntözővíz-szükséglete
3.3. Az öntözés szükségessége és az e téren várható változások A növénytermesztés néhány tényezőjére vonatkozóan (biológiai alap, termesztéstechnika) az utóbbi évtizedekben nagy előrelépés történt, és ez látványos eredményt hozott a termésátlagok növelése terén. A növénytermesztés fejlesztésének továbbra is egyik fő célja a termésátlagok növelése, de — vajon növelhető-e a termésátlag kellő mértékben és biztonsággal változatlan időjárás esetén? — a várható termesztéstechnika hogyan hat a talaj vízháztartására? — változhatnak-e a természetes vízháztartási folyamatok és állapotok, és ha igen, milyen irányban és az hogyan hat vissza a termelésre? — a jövőbeli termesztéstechnológiák igényesebbek vagy igénytelenebbek lesznek-e környezetük nedvességi állapota iránt? — csökken vagy fokozódik a vízstressz, illetve az aszály és vízkár mértéke és gyakorisága? Ezek és hasonló kérdések merülhetnek fel a növénytermesztés és a vízellátottság kapcsolatát illetően. E kérdések nagy részére a jelenlegi ismeretek alapján lehet válaszolni. Ennek ellenére tekintsük át röviden az egyes agrotechnikai elemek várható tendenciáit és hatását. A biológiai alapok fejlesztése tudatosan abba az irányba halad, hogy a fajták alkalmazkodóképessége javul, a sűrítést jobban tűrik és ezáltal termőképesebbek. A nagyobb tömegű és felületű, fejlett gyökérzettel rendelkező növényállomány többet párologtat, de a talaj nedvességkészletét jobban igénybe veszi. Ennek köszönhetően, valamint a talajművelés hatására a téli csapadékból növekedhet a hasznosan tározódó hányad, csökken az elfolyás, tehát növekedhet a csapadékhasznosulás hatásfoka. A növényápolás javulása, a gyomosodás mérséklése folytán több víz marad a haszon- növények számára, nő a produktív (hasznos) transzspiráció aránya. A harmonikusabb tápanyagellátás és a szakszerű növényvédelem fokozza a vízigényt, de növeli a produktivitását. Mindezek együttes hatásaként javulhatnak a terméskilátások, de nő a vízigény, ha ennél kisebb arányban is. A változatlan mennyiségű csapadékból a növények rendelkezésére álló vízmennyiség produktivitása javid, így végső soron tendenciózusan növekedhet a termésátlag. A vízstressz miatti termésátlag-ingadozás azonban fokozódik. A kettő között nincs ellentmondás. Gondoljuk csak át mélyebben az összefüggéseket. A fajták termőképességének kihasználásához a vízen kívül minden feltétel egyre inkább adott, így kedvező évjáratban igen nagy termésátlag érhető el. Viszont aszályos években a vízhiány hatását semmilyen más tényezővel nem lehet kompenzálni. Egy-egy táblán ugyanúgy lehet teljes terméskiesés, mint száz évvel ezelőtt. Kísérleti eredmények bizonyítják (lásd a 3.3. és a 3.5 ábrát), hogy a termésátlagot növelő tényezők (a fajta termőképessége, a trágyázás, a tőszám növelése stb.) hatása annál jobban érvényesül, minél kedvezőbb a vízellátottság, vagyis magasabb agrotechnikai színvonalon a jó vagy rossz vízellátottság termésátlag-differenciáló hatása nagyobb, mint az alacsonyabb agrotechnikai szinten. 128
