Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)

3. Szalóki Sándor: A növények vízigénye, vízhasznosítása és öntözővíz-szükséglete

A termésátlag ingadozása és a terméskiesés mennyisége tehát a jövőben sem csökken, hanem fokozódik. Kísérleteinkben optimális feltételek között a természetes csapadék évenkénti ingadozása miatt a ha-onkénti termésátlag ingadozása a következő volt: kukorica 8 t (lásd: 3.3. táblázat), cukorrépa: 8,5 t cukor, burgonya: 40 t gumó. Szerencsére az ország nem minden területén és nem minden talaján ilyen nagy a termésátlag-ingadozás, de az Alföld mélyebb talajvizű területein, különösen a rosszabb vízgazdálkodású talajokon, hasonló mértékű ingadozással lehet számolni. Mindezek egyértelműen azt bizonyítják, hogy az öntözés szükségessége és várható hatása a jövőben nem csökken, hanem fokozódik. Ezt a tényt azzal is alá lehet támasztani, hogy az üzemek érzékenysége a termésátlag-ingadozással szemben egyre növekszik, hiszen egyre nagyobb ráfordítás eredményessége forog kockán. Ezt az 1983. és az 1984. évi aszály sajnos a gyakorlatban is bebizonyította.

Az öntözés szükségességét az a körülmény is növeli, hogy a növénytermesztés fejlesztésével az öntözés egyre inkább szerves részévé, fontos eszközévé válik az agrotechnikának. Az öntözéstechnika tökéletesítése is mindinkább lehetővé teszi az öntözés többoldalú felhasználását. Számítani lehet rá, hogy a tenyészidőbeli vízpótláson túl, az öntözést tápanyagok, növényvédő szerek, hígtrágya, kommunális szennyvíz stb. kijuttatására, valamint egyéb agrotechnikai műveletek elvégzésének könnyítésére vagy hatékonyságuk növelésére is mind szélesebb körben felhasználják.

3.3.1. Az öntözésigényesség és tényezői

Az öntözés szükségessége mértékének kifejezésére az öntözés igényessége fogalmat is használjuk. Ez a fogalom azonban többet jelent annál, mint amit kifejez, mivel az öntözés minőségére és gazdaságosságára is utal. Nem tévesztendő össze a vízigényesség fogalmával, mert a kettő között lényeges különbség van, amit a következő példával világítunk meg.

A lucerna a legnagyobb vízigényű növények egyike (600—800 mm), vízigénye nagyobb, mint a paprikáé (500—600 mm), mégis a paprika összehasonlíthatatlanul ön- tözésigényesebb a lucernánál. Miért?

Azért, mert a paprika

— sekélyen gyökerező növény;

— nagyon igényes a talaj felső, 30 cm-es rétegének kedvező (nagy) nedvességtartalmára;

— az átmeneti vízstressz is jelentős minőségi romlását és terméscsökkenését okozhatja;

— igen nagy termelési értéket képvisel, tehát a termésének a mennyiségi csökkenése és minőségromlása igen nagy árbevétel-csökkenést okozhat, illetve a szakszerű öntözés igen nagy árbevétel és jövedelem forrása lehet.

A növények öntözésigényessége tehát azt jelenti, hogy a növényállomány mennyire igényes az öntözés minősége és mennyisége iránt, és azt milyen hozam-, érték- és jövedelemnövekedéssel hálálja meg.

129