Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)
1. Szalai György: Az öntözés szerepe a mezőgazdasági termelés fejlesztésében
1 Az öntözés szerepe a mezőgazdasági termelés fejlesztésében A növénytermesztés lehetőségeit és eredményét alapvetően meghatározza a termőhelyet jellemző vízállapot. A víz mint természeti tényező két fő jellemzőjével értékelhető: egyrészt a termőhelyi adottságokkal, az éghajlat által meghatározott átlagos csapadékkal és szélső értékeivel, a talajvíz mélységével és játékával (a maximális és minimális értékek különbségével), valamint a talaj fizikai tulajdonságaival, a domborzattal, másrészt a termőhely vízháztartásának dinamikájával, az időjárással változó csapadékeloszlással, -ingadozással, talajvízjárással, a vízháztartás kiadási tételét jelentő evapotranszspiráció változékonyságával, valamint az időszakos lefolyással. A növényállomány fejlődését a vízhiány és a vízbőség egyaránt zavarja. Vízháztartáson meghatározott térbeli és időkeretre vonatkozó vízbevételek és -kiadások egyenlegét értjük. A vizsgált térbe az időhatárok között belépő és abból távozó vízmennyiségek egy vízháztartási állapotot jellemeznek, amelyben, a tér határain belül, a tározott vízkészlet nő vagy fogy. Az időben egymást követő vízháztartásegyenlegek azt a folyamatot jellemzik, amely az időben változó bevételek és kiadások hatására módosuló tározott vízkészletek alakulását mutatja. A termesztőt mindenekelőtt az érdekli, hogy a termőhely vízháztartása fedezi-e a termesztett növényzet kedvező vízfogyasztását. A növények a vizet a talajból veszik fel, ezért a termőhely vízháztartásának térbeli kerete elsősorban a termőhely talajának az a felső rétege, amelyben a növény gyökerei elhelyezkednek, és ahonnan a növény a párologtatáshoz szükséges vizet felveszi. Ennek a felső rétegnek a nedvességviszonyaitól függ, hogy az optimálist meghaladó víztöbblet vagy a vízhiány károsítja-e a termést. Természetes körülmények között a feltételek nem mindig és nem mindenütt teszik lehetővé a növények optimális vízellátását. Ennek elérése vagy megközelítése céljából egyrészt módunk van a talaj vízgazdálkodási tulajdonságainak a befolyásolására, másrészt lehetőség van a talaj vízháztartásának folyamatos szabályozására. Ez azoknak a beavatkozásoknak az alkalmazását jelenti, amelyekkel a talaj nedvességállapotát a termesztés számára kedvező határok között lehet tartani. A vízháztartás szabályozása folyamatos helyszíni tevékenységet igényel. Az aktív talajréteg nedvességállapotát befolyásoló jelenségek rendkívüli változékonysága miatt, a nedvességállapot mindenkori ismeretét csak a jelenségek folyamatos észlelésével lehet biztosítani, hogy a szabályozás céljából szükséges (napi) feladatokat meg lehessen határozni. Ez nem lehet független a területen végzendő és a termesztéstechnoló11
