Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)
3. Szalóki Sándor: A növények vízigénye, vízhasznosítása és öntözővíz-szükséglete
3.1. A növények igénye környezetük nedvességtartalma iránt A növények helyhez kötött éló'lények, így életfeltételeik közvetlen környezetük (talaj és levegő) állapotjellemzőitől (nedvesség, tápanyag, hőmérséklet, oxigén, fény) függnek. Ezek bármelyikének átmeneti kedvezőtlen állapota is hátráltatja vagy lehetetlenné teszi a növény fejlődését, sőt életben maradását. Az egyik tényező a másikat nem helyettesítheti, csak az életfeltételek együttes és harmonikus jelenléte teremt kedvező körülményeket a növények számára. A vízellátottság közvetve is hat a növényekre. Bizonyos határok között befolyásolja a növények és a talaj hőháztartását, a talaj oxigénellátottságát, a táplálóanyagok feltáródását, mozgását és felvételét a növények által. Ugyanakkor a fény mint sugárzási energia és a hőmérséklet hatással van a növények vízforgalmára és vízellátottságára. A körülményekhez való alkalmazkodás során a növényeknek igen eltérő igénye alakult ki a talaj és a levegő nedvességtartalma iránt, e tekintetben a termesztett növényfajtáink között lényeges különbségek vannak. A paprika például lényegesen igényesebb környezetének magas nedvességállapota iránt, mint a kukorica vagy még inkább, mint a lucerna, pedig a tenyészidőben halmozott vízigénye kisebb, mint a lucernáé. A nedvességigény egyazon növényfajnál is merőben eltérő lehet a tenyészidő, illetve a fejlődés egyes szakaszaiban (pl. vegetatív és generatív), és függhet a termelés céljától is (pl. takarmánynak vagy magfogás céljából termesztett lucerna). A növények többsége virágzáskor legérzékenyebb a nedvességre, elsősorban a levegő nedvességtartalmára, hiszen a termékenyülés sikertelensége eleve meghatározó lehet. Ismeretes például a bab és az uborka száraz időben való rossz termékenyülése, lucernánál viszont ennek az ellenkezője az igaz. A vízháztartás szabályozásának lehetőségeit tekintve elsősorban a gyökérzóna nedvességtartalmát lehet befolyásolni. A gyökérzóna (a gyökérzet által „uralt” talajréteg) vastagsága a tenyészidő folyamán a növényfajtól, annak kondíciójától, a talaj tulajdonságaitól és állapotától stb. függően nagyon tág határok között változik. Ennek pedig igen nagy jelentősége van a természetes vízforrások hasznosításában, az aszálykár mérséklésében, és alapjában befolyásolja az öntözés szükségességét, a pótlandó víz mennyiségét, célszerű elosztását és várható hatását. Ezért célszerű röviden áttekinteni a termesztett növényeink gyökérrendszerének növekedésével, térbeli eloszlásával összefüggő ismereteket. 3.1.1. A gyökérrendszer növekedése, kiterjedése, az aktív gyökérzóna vastagsága A vízfelvétel fő szerve a gyökérzet, bár a növény bizonyos mértékben egész felületén, a leveleken át is képes vizet felvenni, különösen ha a talaj száraz és van harmatképződés. A gyökérfejlődés számára kedvező a kellően nedves és tömör, de nem kemény talajállapot. A túl laza, üreges talajban a csíragyökér függőleges irányú növekedése megtörik, lelassul. Ez száraz időben igen hátrányos lehet a növény kezdeti növekedésére. 101
