Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
eszköztől és a művelés körülményeitől függ. A szántással, amelynek mélysége 25— 30 cm lehet, a pórustér arányát 50—55%-ra növelhetjük. Az alatta levő talajréteg pórusterének növelésére forgatás nélkül lazítóeszközöket célszerű használni. Az ilyen eszközökkel 45—50% közötti pórusteret alakíthatunk ki. Ennek ismeretében most már számításokat végezhetünk arra vonatkozóan, hogy adott viszonyok között milyen mélységű művelést kell végezni ahhoz, hogy talajunkat alkalmassá tegyük a téli félévben lehullott csapadék befogadására. Ennek megkönnyítésére a következő példát ismertetjük. Táblánkon az ősz folyamán 30 cm-es szántást végeztünk. Ezzel 50— 55%-os pórusteret állítottunk elő, amellyel tavaszig reálisan számolhatunk. Ezt megelőzően a nyár végén 60 cm-es forgatás nélküli lazítást végeztünk. Ezzel a művelettel a 30—60 cm-es réteg pórustérfogatát 45—50%-ra növeltük (az 50% már maximum). Ennek eredményeképpen 1 m2 talajfelületen a vízbefogadás lehetősége a következő lesz: 0-30 cm-ig 50-55 P% = 120- 132 dm3 30-60 cm-ig 45 - 50 P% = 108- 120 dm3 0—60 cm-ig = 228—252 dm3 Tekintettel arra, hogy a példában felhozott 60 cm-es talajréteg a téli félév beállta előtt is tartalmazott meghatározható mennyiségű vizet, nem mondhatjuk azt, hogy az adott művelési eljárással alkalmassá tettük a talajunkat arra, hogy pl. a Nagykanizsa környékén rendszeresen előforduló téli csapadékot tárolhassuk. Hogy ezzel a művelési eljárással a téli csapadékból milyen mennyiség tárolásával számolhatunk, azt akkor tudjuk eldönteni, ha a szóban forgó 60 cm-es talajréteg víztartalmát meghatározzuk a téli félév beállta előtt. A számítások szerint ez a művelési eljárás mintegy 150— 160 mm téli csapadék befogadását teszi lehetővé. Az előző alapelvek megismerése után szólni kell még az alapvető művelés módjáról és ezek néhány részletkérdéséről, amelyeket a lejtős területeken a megfelelő hatás céljából figyelembe kell venni. Alapművelés. Legelterjedtebb módja a szántás. Lényeges, hogy lejtős területen a szántás iránya a lejtő irányára merőleges legyen. Lejtős területeken a szántás legalkalmasabb eszköze a váltva forgató eke, amelynek megfelelő, nagyüzemeinkben használható változata még nem alakult ki, illetve nem terjedt el. A forgatást mindig a lejtéssel szemben végezzük. Nagy figyelmet kell fordítani a szántás minőségére, mert a rosszabb minőségű szántásnak lényegesen kisebb a talajvédő hatása. Lejtős területeken különösen fontos, hogy a télre szántatlan, illetve megműveletlen terület ne maradjon. A szántás talaj védő hatása jelentősen növelhető a lejtős területekre kialakított 20. táblázat. A különböző talajrétegek vízbefogadási lehetősége a P % változása alapján Talajréteg 40 45 50 55 60 mélység cm mutató megnevezése P % 0—20 összes pórustér (dm3) 80 90 100 110 120 tárolható víz (dm3) 64 72 80 88 96 0—30 összes pórustér (dm3) 120 135 150 165 180 tárolható víz (dm3) 96 108 120 132 144 0—40 összes pórustér (dm3) 160 180 200 220 240 tárolható víz (dm3) 128 144 160 176 192 0—50 összes pórustér (dm3) 200 225 250 275 300 tárolható víz (dm3) 160 180 200 220 240 0—60 összes pórustér (dm3) 240 270 300 330 360 tárolható víz (dm3) 192 216 240 264 288 96
