Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
A vetőágykészítés módszereit vetésidő szerint négy csoportra osztjuk, így nyár végén, ősszel, tavasszal vetett, illetve másodvetésű növények csoportjára. Vetés utáni elmunkálás. A talajművelés tulajdonképpen a vetés utáni elmunkálással fejeződik be. Ez a művelet éppen olyan fontos a jó termés eléréséhez, mint az előzőekben tárgyalt eljárások. A vetés utáni lezárás célja a magvak betakarása, a vetőmag feletti talajréteg megfelelő fizikai állapotának előállítása, a talajfelszín egyenletességének kialakítása és a talajvédelem fokozása (erózió és defláció). A megfelelőképpen előkészített vetőágyba való vetés után a vetőcsoroszlyák a talajt fellazítják. Eőleg sekélyen vetés után esetenként előfordul az is, hogy a vetőmag egyes helyeken a talajfelszínen van vagy nem kapott kellő talajtakarót. A vetés után a magot tökéletesen takarni és a talajt a maghoz közelíteni kell, mert a csírázás csak ilyen körülmények között indulhat meg. Ezt a feladatot a talaj nedvességállapotától függően magtakaró fogassal vagy hengerrel oldhatjuk meg. Ügyelni kell arra, hogy a talaj legfelső rétegét ne tömörítsük túlságosan össze, mert ez a kelést akadályozza. Cserepesedésre, peptizálódásra hajlamos, valamint erózió és defláció veszélyének kitett talajok felülete a vetés után ne legyen sima. Mindezek figyelembevételével a lezárásra könnyű magtakaró fogast vagy hengert használjunk. Nedves talajállapot esetén hengert nem szabad használni. A hengert a növény igényét és a talaj tulajdonságait is figyelembe véve válasszuk meg. A sima hengert főleg a tavaszi vetésű növényeknél és ezek közül is a kapásoknál mint sorhengert használjuk. Az őszi és a nyár végi vetésű növények vetés utáni elmunkálásá- hoz célszerűbb a gyűrűs henger vagy a Cambridge henger használata. Az erózió és a defláció elleni védekezés céljából a vetést a lejtő, illetve a fő szélirányra merőlegesen zárjuk le. Alapvető követelmény, hogy a lezárásra a vetés után azonnal vagy azzal egy menetben kerüljön sor. Az elkésett lezárás nemcsak eredménytelen, hanem káros is lehet. Ha a vetőmag csírázása már megkezdődött, nem szabad a talajra menni, mert a művelőeszközzel és a taposással a csíranövénykéket elpusztíthatjuk. Talaj művelési rendszerek Tala jművelési rendszeren egy adott területen (táblán) egy adott növény alá alkalmazott talajművelési eljárások összességét értjük, amelyet az elővetemény betakarításától a termeszteni kívánt növény vetéséig alkalmaztunk. Ezen értelmezés szerint beszélünk a búza, a kukorica, a lucerna stb. talajművelési rendszeréről. A talajművelési rendszer fogalmát azonban nem minden esetben célszerű leszűkíteni egy adott növényre még abban az esetben sem, ha ezt a növényt esetleg két-három évig váltás nélkül termesztjük ugyanazon a táblán, mert vannak olyan művelési módok, amelyeknek a hatása több évre is kiterjed. Ilyenek az alapvető talajművelési módok, ezek közül is elsősorban a mélyítő és a melioratív jellegű művelési módok. Ha a talajművelési rendszeren belül olyan eljárást is alkalmazunk, amelynek hatása több évre terjed, akkor a talaj művelési rendszer fogalmán egy adott táblán több (három-négy) éven át, esetleg több növény alá végzett talajművelési módok összességét értjük. Az ilyen talajművelési rendszernek.különösen nagy jelentősége van a kémiai javításra és a talajvédelemre szoruló talajokon. A talajművelési rendszereket több féleképpen csoportosíthatjuk. így a talaj, a növény, a vetésidő és a szerzők szerint. A talaj. A talajtulajdonságoknak igen fontos szerepük van a talajművelési rendszer kialakításában. A talajművelési rendszer kialakításakor a következő fontosabb fizikai és kémiai tulajdonságokat vesszük figyelembe: mechanikai összetétel, kötöttség, humuszos réteg vastagsága, adszorpciós kapacitás, bázistelitettség, a bázisok aránya (ezen belül főleg Ca-, H-, Na- és Mg-ionok), valamint az oldható sótartalom. Ezek a tu85
