Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
10. táblázat. A vetésforgó körforgása ÉV I. II. III. IV. szakasz 1. vöröshere, 2 éves őszi búza répa tavaszi árpa vöröshere-rávetéssel 2. őszi búza répa tavaszi árpa vöröshere-rávetéssel vöröshere, 2 éves 3. répa tavaszi árpa vöröshere-ráve- téssel vöröshere, 2 éves őszi búza 4. tavaszi árpa vöröshere-ráve- tóssel vöröshere, 2 éves őszi búza répa szabad vetésforgóról van szó, amit helyesebb vetési vagy növényi sorrendnek, vetésváltásnak nevezni. Ebben a sorrendet évről évre állapítják meg. Üzemeink nagy része ilyen rendszerben folytatja a szántóföldi növénytermesztést. Újabban — főleg a vegyszeres gyomirtás miatt — egyes növényeket önmaguk után is vetnek, ezt kettős vetésváltásnak nevezik (kukorica — kukorica — búza — búza). Itt vetődik fel az elő- és utóvetemény, valamint a vetésforgó-láncszem kérdése. Az elővetemény valamely növényt megelőző növény, az utóvetemény pedig az utána következő. Egy kedvező elővetemény és ennek hatását kihasználó 1 — 2 utóvetemény pedig a vetésforgó egy tagját, láncszemét alkotja. Pl. vöröshere— búza, vöröshere— búza-árpa, borsó—búza, istállótrágyázott kukorica—búza. A norfolki négyes a következő két láncszemből áll: répa—tavaszi árpa vörösherével, vöröshere—búza. A rövid vetésforgók gyakran csak egy láncszemből állnak. Ha a vetésforgó nem meghatározott növényeket, csak növénycsoportokat (őszi gabona, tavaszi gabona, kapásnövény, hüvelyes stb.) ad meg, keretvetésforgóról beszélünk. A keretvetésforgó a gazdaságvezetés számára lehetőséget teremt az időnként esetleg változó üzemi feladatokhoz való alkalmazkodásra. A vetésforgó üzemi feladata a szükséges termékek előállítása az üzem, illetve a népgazdaság számára. Agronómiái feladata elsősorban a talaj védelme, termékenységének fenntartása, lehetőleg fokozása. Eközben biztosítania kell az egyes növények jó elővetemény utáni elhelyezését. Elő kell segítenie a gyomnövények irtását és a betegségek, rovarkártevők elleni megelőző védekezést. E feladatok megoldásához a megfelelő területrendezésen és egyes meliorációs eljárásokon, fajtamegválasztáson, jó vetőmagon kívül megfelelő talaj művelési, trágyázási, vetési, növényápolási, betakarítási rendszer is szükséges a vetésforgó, illetve a vetésváltás keretében. Az utóbbi időben a gazdaságok jelentős részében gyakran előfordul, hogy tábláik nagy részén váltás nélküli monokultúrás rendszert alkalmaznak. A talaj ilyen használata termékenységének nagymértékű csökkenéséhez vezet, az adott növény termése pedig főleg a növényvédelem és gyomirtás fokozódó szükségessége miatt csak nagyobb termelési költséggel tartható egy ideig megfelelő szinten. Több amerikai tartamkísérlet adatai szerint az évi eróziós talaj veszteség váltás nélkül termesztett kapásnövények (kukorica, gyapot) alatt 65— 70%-kal, helyenként ennél is sokkal több, mint ugyanezen növények vetésforgóban való termesztése esetén. 63
