Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
A helyes trágyázási rendszer és különösen a gyomirtó szerek terjedő használata megköveteli a hosszabb időre előre megtervezett növényi sorrendet, azaz a vetésforgót. A meliorációt igénylő területek közül a talajvédelemre szoruló gazdaságokban van a vetésforgónak a legfontosabb szerepe, ezért elsősorban talajvédelmi szempontból foglalkozunk a vetésforgó, illetve a vetésváltás kérdésével. A vetésforgó térbeli elemei a megközelítően azonos területű szakaszok, amelyeken a körforgás egyes éveinek megfelelő növényeket termesztjük. Ha egy szakaszon csak egy növényt termesztünk, egyszerű szakaszról van szó, ha több növényt, osztott szakaszról. Osztott szakaszon botanikai és művelési szempontból hasonló növényeket igyekszünk elhelyezni. A szakasz gyakran azonos a táblával, az osztott szakasz viszont az adott évben gyakorlatilag több táblából áll. Út, árok stb. is több táblára különíthet egy szakaszt. A teljes vetésforgó annyi szakaszból áll, amennyi a körforgás éveinek száma. A nem teljes vagy rövidített vetésforgóban a szakaszok száma kevesebb, mint a körforgás éveinek száma. Évelő növények esetén fordul elő. Ha pl. a lucernát négy évig tartjuk egy szakaszon, akkor teljes vetésforgóban négy szakaszt foglal el, rövidített vetésforgóban csak egyet, esetleg kettőt, és mint forgón kívüli szakasz csak időnként kapcsolódik be az egyéves növények körforgásába. A szakasz a vetésforgóhoz kapcsolódó fogalom. A tábla. Fogalma független a vetésforgótól és a szántóföldön egységesen kezelt, általában egy növénnyel elfoglalt, természetes vagy mesterséges határjelekkel tartósan megjelölt területet jelent. Méretét és alakját elsősorban a művelés gazdaságossága határozza meg, ezért a táblának legalább két oldala legyen párhuzamos. Egy táblán belül a talaj minősége, domborzata, a lejtés iránya, a talajvízszint mélysége legyen annyira azonos, hogy az egységes művelés pl. kora tavasszal is lehetséges legyen. A gyakorlatban kisebb eltérések a talaj, domborzat stb. tekintetében megengedhetek. Melioráció révén ezeket az egyenlőtlenségeket lehetőleg el kell tüntetni (vizenyős, szikes foltok) vagy hatásukat a minimálisra csökkenteni. A nagy teljesítményű erő- és munkagépek fokozódó térhódítása minél nagyobb táblák kialakítását kívánja, azonban a vízerózió elleni védelemre szoruló területeken a domborzati viszonyok, vízrendezéssel meliorált területeken a nyílt árkok és csatornák, fokozottan deflációveszélyes vidékeken az erdősávok szükséges távolsága korlátozza a táblanagyságot. A tömb. Több egymás mellett fekvő, azonosan kezelt, tehát azonos vagy olyan hasonló növényekkel bevetett táblák egységes területe, amelyek azonos gépeket, hasonló technológiát igényelnek. A tömbösítésnek üzemi előnyei vannak, így nagy, összefüggő területen folyó azonos munkákhoz nagy erővel, több géppel lehet felvonulni. A növények összetétele, aránya és sorrendje. Megállapításához üzemi és köz- gazdasági kérdéseken kívül meliorált területen is több biológiai és agrotechnikai szempontot kell figyelembe venni, amelyek a következők: — a növények vízigénye, szárazságtűrése, víztűrése, — tápanyagigénye, mészigénye, — viszonyuk a gyomnövényekhez, kártevőkhöz, betegségekhez, — talaj védő hatásuk, azaz borításuk, állománysűrűségük, gyökérzetük és szármaradványaik mennyisége. A növények vízigénye, szárazság- és víztűrése A növények sorrendjének kialakításához a növények vízigényét úgy vesszük figyelembe, hogy a talaj vízkészletét erősen kihasználó növények után olyan növények kerüljenek, amelyek kisebb vízkészlettel is megelégszenek. A kevesebb vizet fel64
