Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
Kamarás Miklós: A meliorálásra szoruló területek kárjelenségei - A víz károkozása
talaj élet eseteiben a lazításos mélyművelések előnyösebbek, mint a nyers élettelen talajrétegeknek a mélyforgatással járó felszínre hozása. A különböző művelési módok talaj védő hatásának értékszámait a Wischmeier- és Smith-iéle egyenlet P tényezőjét a 7. táblázat tartalmazza. A talajpusztulás számítási módszerei Az erózió hatását számos szerző értelmezte és fejezte ki képletben. Ezek közül hazánkban Horton, valamint Wischmeier és Smith számítási módszere terjedt el, mivel számításaikat a hazai tapasztalatok is jól alátámasztják. Horton feltételez egy eróziómentes terepszakaszt, amely a vízválasztótól lefelé addig a pontig tart, ahol a víz elsodró ereje átlépi a talajnak az erózióval szembeni ellenállását (az eróziós küszöbértéket). Ha méréssel meghatározzuk az eróziómentes terepszakasz hosszát, az adott csapadékhoz tartozó elfolyásintenzitás esetére a (3) képlet szerint, kiszámíthatjuk a talaj + növény + adott művelési mód erózióval szembeni ellenállását, ami a (2) képletben szereplő f?rvel egyenlő. Horton képlete a gyakorlatban jól használható, mivel az eróziómentes terepszakasz leméréséhez nem kellenek különleges eszközök és felkészültség. A módszer hátránya, hogy ezzel nem számítható a mértékadó csapadékintenzitásnak megfelelő hordalékmennyiség. Az eróziómentes terepszakasz ismerete azonban jó biztonsággal meghatározhatóvá teszi a lejtést megszakító műszaki létesítmények szükséges távolságát. Ez a mértékadó csapadékintenzitáshoz tartozó eróziómentes terepszakasznak 1,5-szerese, ami a még eltűrhető talajpusztulás mértékén belül van. Wischmeier és Smith amerikai kutatók képletével az általános talaj veszteség becsülhető. Egyenletüket 30 évi kutatómunka során, 45 kutatóállomáson több mint 10 000 parcellán mért adat felhasználásával dolgozták ki. Egyenletük általános alakja: A = R'K'L'S'C'P' (t/ha/év), ahol A — az éves átlagos talaj veszteség (t/ha/év), R — a csapadék eróziós potenciálja (t/ha/év), K = az erodálhatósági tényező, L — a lejtő hosszát kifejező tényező, S = a lejtő hajlását kifejező tényező, C — a vetésszerkezet és a növényi maradványokkal való gazdálkodás tényezője, P = a talaj művelési mód, illetve a rendszer tényezője. A csapadék eróziós potenciálja (R) az egyes esők kinetikus energiatartalmából, valamint ugyanezen esők 30 perces időtartamához tartozó maximális intenzitásból szorzatként képezhető. Az Tű-értékek hazai viszonyok között 180— 160 között mozognak. Az ország csapadékkörzetére vonatkozóan Kiss A. és Kiss A.-né határozták meg számítással és becsléssel az fii-értéket. Az erodálhatósági tényező (K) a talajok növény nélküli állapotában kifejtett eróziós 7. táblázat. A Wischmeier- és Smith-féle egyenlet P-tényezőjé- nek értékei Lejtő Lejtős irányú művelés L’-értéke Szintvonalas művelés P-ertéke Sávos művelés P-értéke Melioráló talaj művelés P-értéke 0— 5 1 0,50 0,25 0,20 5—12 1 0,60 0,30 0,22 12—17 1 0,80 0,40 0,30 17—25 1 0,90 0,45 0,34 52
