Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
Kamarás Miklós: A meliorálásra szoruló területek kárjelenségei - A víz károkozása
A lejtőn elfolyó víz eróziós energiája a lejtő egy adott pontjára vonatkoztatva Horton szerint: ,, W, q-n-x3^ since , , Fx =-----— • —--------•--------, ahol 1 000 36 tg0,3ce (3) Fx — az eróziós energia a lejtő egy adott pontján (kp/m2), Wx = a víz hordalékossága (kp/m3), qB = a felületi elfolyás intenzitása (mm/óra), n — a felületi érdesség (Manning szerint), x = a lejtő hossza a vízválasztótól mérve (m), a = a lejtő hajlásszöge. A felületi elfolyás (qj a csapadékintenzitásnak a beszivárgással csökkentett mennyisége. Ebből következően a talaj tulajdonságok nagymértékben befolyásolják a keletkező erodáló energiát. Minél nagyobb csapadékintenzitást választunk számítási alapként (az előforduló gyakorisági értékeknek megfelelően), annál kisebb lesz a víznyelés szerepe is. Ha qB = 0, vagyis a talaj víznyelő képessége nagyobb, mint a csapadék intenzitása, nincsen erodálódó energia sem. A talaj víznyelésének agrotechnikai eszközökkel való növelése ezért igen fontos meliorációs feladat. A méretezéshez szükséges számításokhoz a hároméves gyakoriságú, egyórás intenzitású csapadékot célszerű alapul venni. A képletben szereplő „w” érdességi tényezőt átlagosan 0,10-nek vehetjük. A lejtőhossz A vízválasztótól a befogadó felé távolodva az elfolyó vízréteg vastagsága állandóan növekszik, ennek következtében az eróziós energia is nő. A gyakorlatban a vízréteg nem egyenletesen vastagodik a lejtőhosszal, mert a kis domborzati egyenetlenségek ezt nem teszik lehetővé. A völgy felé haladva az elfolyó víz — amely a vízválasztótól egy bizonyos távolságig lepelvízként mozog — egyre jobban koncentrálódik. A lepel- vízmozgással jellemezhető területsáv [amely gyakorlatilag azonosítható a Horton (1945) által leírt, ún. eróziómentes szakaszhosszal] szemmel látható eróziós károkat még nem szenved. Az igen finom felázott kolloidanyag — amely a csepperózió és a hosszabb esők áztató hatása következtében elválik a talaj nagyobb összefüggő morzsáitól, rögeitől — már ebben a sávban is útrakel az oldott anyagokkal együtt. A már koncentrálódott víz kezdetben kisebb, majd mind mélyebb és nagyobb barázdás kimosódásokat okoz. A barázdák közötti területeken a víz lepelvízként mozog, ezekben a sávokban tehát már összetett eróziós formákat találunk. A már koncentrálódó vízelfolyásnál a sebesség a vízréteg vastagságának megfelelően megnövekszik. A lepelvizet ugyanis még erősen fékezi az érdesség, az erre rétegzett vizek azonban már a lepel vizen, illetve az azok feletti vízrétegeken jóval kisebb súrlódási energia- veszteséggel jutnak tovább a völgy felé. A lejtőhossz hatását a (2) képletben az x tényező képviseli. Más szerzők a lefolyási hosszat (m) 0,5— 1,6 szorzótényezővel veszik figyelembe (pl. Kosztenkov). A különbség a leírt, lejtőhossztól függő sebességváltozásokból ered. Horton képletében az x^b az eróziómentes szakaszhossznak megfelelő belvízmozgásra használatos érték. Az eróziómentes szakaszhossz képletében kifejezve Horton szerint:- 7? -|5/s —í- , ahol (4) . /«xc = az eróziómentes szakasz hossza m-ben, ií, — a talaj és a növényzet kölcsönhatásából eredő ellenállás (kg/m2), 48
