Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Matos Károly: A meliorációs szervezése - dr. Matos Károly: A belvízjárta területű üzemek gazdálkodásának szervezése
lyeztetett területeken nagyüzemi méretű táblák általában nem, illetve csak nagy költséggel alakíthatók ki. A gyepterületek és a kisebb összefüggő területek kivételével a szántókon a belvíz- veszélyes terület néhány hektár nagyságú (mikrobelvizek). Ezek egyszerű módszerekkel pl. ,,egy szál alageső”-vel könnyen megszüntethetők, s utána az egész tábla együtt művelhető. Ezeknek a területeknek a belvízrendezése feltétlenül indokolt. A jelenlegi általános gyakorlat szerint, tekintve, hogy csak kis területekről van szó, a tavaszi belvíz levonulása után parlagon maradnak s elgazosodnak. Ennek azonban igen káros következményei vannak a talajra, ami csak több éves munkával hozható helyre, de sok esetben az alapvető meliorációs munkákat is el kell végezni ahhoz, hogy ezeket a területeket művelésben tudjuk tartani. Az ilyen területek alagcsöve- zés és talajjavítás után (esetleg nyílt árkos belvízrendezéssel) jó termőtalajokká alakíthatók. A csengeri állami gazdaság hasonló területének alagcsövezése és komplex meliorációja a többlet tiszta jövedelemből 11 év alatt térül meg. (A komplex melioráció magába foglalja a táblásítást, az úthálózat kialakítását, kiépítését, a reverzibilis alagcsövezést, a talajjavítást, a mélylazítást.) Azokon a mély vonalú területeken, ahol késő tavaszig belvízzel borított, összefüggő, nagy területek vannak, a táblásítás és az állandó közlekedést biztosító úthálózat kialakítása, kiépítése az ésszerű hasznosítás elengedhetetlen feltétele. Legtöbb mély területünkön a táblák vagy a nagy területű táblarészek megművelésének a járhatatlan út is akadálya. Az úthálózat kialakítása. A mély területek fő szállító útjainak megépítésekor a talaj felszívó- — szemcsenagyság — erejétől függően 50—120 cm koronakiemelést célszerű alapul venni, amely költségét tekintve 10— 100 Ft beruházással oldható meg m2-enként. Az úthálózat koronaszélessége a helyi igénybevételtől függően általában 7 m, a táblaválasztó utak szélessége nem kevesebb 4 m-nél. Az úthálózatot a művelési ágaknak megfelelő táblanagyság figyelembevételével a természetes lejtéseknek megfelelően kell megtervezni, illetve megvalósítani úgy, hogy azok árkai a vízelvezetésre is felhasználhatók legyenek. A táblaválasztó utak kijelölésekor feltétlenül figyelembe kell venni a rétegvonalak alakulását. így lehetőségünk van olyan táblák kialakítására, amelyekről a talajvíz viszonylag egy időben vonul el, és megközelítően egy időben szárad is ki. Ezzel elérjük azt, hogy tábláinkat teljes egészében egyszerre és optimális időben tudjuk művelni. Terepegyengetés. A táblásítás és az átrendezés tárgykörében a mély, lefolyástalan gödrök, mélyedések tereprendezésével is külön kell foglalkozni, ha a tábla művel- hetősége, hasznosítása azt feltétlenül indokolja. Számtalan példa felsorolható erre, a füves területeken a gépi kaszálást, a szántókon a talajművelést kisebb-nagyobb gödrök, vizes mélyedések lehetetlenné teszik. Ezek feltöltése, elegyengetése nem túl nagy költséggel megoldható, és több tíz hektár terület művelését teszi lehetővé, de egyben a mezőgazdasági termelésben használt eszközök hatékonyságát is növeli. A gazdaságosan megépíthető belvízlevezető rendszer esetében számításba vehető elöntések kiterjedésére és gyakoriságára alapozott vetésszerkezet kidolgozása A művelési ágak ismertetésében kitértünk a vízjárta területek hasznos növényeire, illetve e területek hasznosításának lehetőségeire. A vetési rendszer kialakíthatóságát a helyi üzemi és termőhelyi körülmények határozzák meg. Könnyű — mezőségi — talajok. Takarmánynövények magnak: mohar, köles, rövid tenyészidejű kukorica. 349
